Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

A zászló Elhatározást nyert, hogy a forradalom a saját szimbólumát fogja használni itt, a községben is. Az emberek nemzeti színű kokárdát tűztek a ruhájukra. Ez túlnyomórészt Kossuth-címeres volt. Magam is ilyet viseltem. A harcoló forradalmárok is ilyen címert festettek a harckocsijaikra és a lövegekre. Az elnökkel felkerestük a helyi szövetkezetet (varrodát) — ami a mozi mellet a főúton volt —, és megrendeltünk egy Kossuth-címeres lobogót. Értesítettek bennünket, amikor elkészültek a munkával. Úgyszintén mi ketten mentünk érte. Nem azért, mert a miénk volt, de nagyon szép munkát végeztek. Ez egy ún. dupla zászló volt. A címert Szilasy néni leánya, „Halász Józsefné" készítette el, kézi hímzéssel. Ez mind a két oldalon rajta volt. A színek erőssége, a méretek arányossága, egyszóval ez egy remekmű. Pénzt nem kértek és nem is fogadtak el érte — ezt a forradalomnak adják, mondták. A varroda vezetője akkor Tombáczné Huszka Anna volt. A zászlót felvontuk a templom közelében lévő országzászló tartóra. Az éjjel-nappal ott lengett, mutatva, hogy élünk és vagyunk! Immár nincs többé vöröscsillagos, sarló-kalapácsos lobogó. Meg/egy-és: Okt. 4-e után ez a zászló eltűnt és azóta sem akadtam a nyomára! Egy alkalommal a Délmagyarország c. lapban is feladtam egy kereső hirdetést, de választ nem kaptam senkitől. Erről a zászlóról — emlékezetből — egy másolatot készítettem, amit esetenként használunk okt. 23-án. Ezt most már én őrzöm! AT.SZ.CS.-ben Megjegy-és: Az MSZMP eseménynaplójában hiteltelen, elmarasztaló leírás olvasható, miszerint én földkisajátítást végeztem önkényesen, saját részemre a T.SZ. tulajdonából. Onnan többen jöttek be a hivatalba, akik ott tagok voltak. Elbeszélték, hogy nincs rendben a gazdaság doiga. Kevés és nem megfelelő a takarmány. 55