Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Szenti Tibor: Mélyinterjú egy hódmezővásárhelyi gazda vallomástevővel

a kötetben engem is számításba vegyenek. A vásárhelyi anyaggyűjtésük során helyi tapasztalatomat igénybe véve -, gyakran elkísértem őket, és sokat tanultam tőlük. Őszre járt az idő. Tárkány Szűcs Ernővel és Katona Imrével a derekegyházi határból hazafelé jöttünk, amikor említettem nekik, hogy itt él a Szántó Kovács János utcában egy értékes adatközlőm. A háza előtt megyünk el. Szeretném, ha összeismerkednének. Olyan, mintha Kossuth Lajos korából itt maradt remete volna, pedig még „alig jár túl a 80 évén". Különös, archaizáló magyarsággal, szép „ö"-ző nyelvjárásban beszél, és rendkívül tájékozott a parasztélet területén. A háza előtt megálltunk. Alkonyodott. A fűtetlen, jókora, sivár parasztszobában, ahonnan korábban a végrehajtók szinte minden értéket elvittek, nem volt más, mint középen két bevetett, barnára festett parasztágy, előtte egy rossz asztal, három ütöttkopott székkel, két avult sifon, és a falakon az ősök megsárgult, a nyirkosságtól öszszepenészedett képei. A kevés nyugdíj miatti takarékosságból az öreg gazda a félhomályban, az ablak előtt ült és kifelé nézett a forgalmas utcára. Ahogy beléptünk, rögtön villanyt gyújtott. Hatalmas termete pillanatra fölénk magasodott, majd hellyel kínálva visszaült a gondolkodószékébe. Bemutattam az érkezőket. K. Szűcs Ernő már a nevük hallatán mondta, hogy „írásaikról ösmeröm kendteket" - és bizonyságul sorolni kezdte a két szakember hozzá eljutott, néhány tanulmányát. „- A kend apja több szerződést írt neköm" - mondta Tárkány Szűcs Ernőnek, akinek az édesapja a két világháború között ismert ügyvéd volt a városban. Pillanat alatt megszületett a baráti hangulat, amely csakhamar szakmai vitában oldódott tovább. Adatközlőm a tudósok szemére vetette, hogy „- Kendtek mindég csak a szögényparasztokrul írnak, pedig a vásárhelyi határ nagyobb része a középbirtokosok kezin volt. Rólunk se feledközzenek mög. Kiss Lajos szögény emböreihön ölég sokmindönt tudnék hozzátönni, mert nem igaz, hogy egyedül ők voltak itt a parasztság." Távozásunk után. Katona Imre rögtön megszólalt: „- Az öreg nem tudhatta, hogy Kiss Lajos a középparasztság életét is kutatta, de már nem volt ideje megírni." Tárkány Szűcs Ernő hozzátette: „- Igaza van az öregnek, hiszen nagysziileim is középparasztok voltak. Csakhogy már nekünk sincs időnk az életmódjukat kutatni." Katona Imre: „- Itt van Tibor, akár naponta faggathatja. Próbáld meg." Ettől kezdve folyamatosan gyűjtöttem és írtam a „Parasztvallomások"-at. Szüntelen levelezésben voltam a két kiváló néprajztudóssal, akik rendszeresen elláttak tanácsokkal. Mivel az anyagba, akár a történelem szeletének mély kútjába, mind mélyebbre láttam, egyre bővült a témakör, és több gazdát szólaltattam meg. Ennek köszönhettem, hogy összehasonlítási alapom épült ki, micsoda tudásanyaga van Kérdő Szűcs Ernőnek. A folyamatos gyűjtés során minden kutatóban kialakul egy kapcsolatteremtési forma és sajátságos kérdezési módszer. Ha nem vigyázunk rá, ez sablonná válhat, és komoly buktatói keletkeznek. Legnagyobb hiba az, amikor a kutató úgy indul a terepre, hogy fejében összeállította azokat a kérdéscsoportokat, amelyekre választ keres. Még nagyobb gond. ha elméleteire az adatközlőktől vár megerősítést, és kérdéseivel olyan válaszokat csikar ki, amelyeket különben soha meg nem fogalmaztak volna, 399