Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Lengyel András: Zsidók a szegedi újságírásban a huszas években

eszmék megfogalmazásában viszont a nem-zsidóknak jutott a főszerep. Ez a modernizációs érdekszövetség természetesen nem egyedi szegedi jelenség volt; országos viszonylatban is lezajlott, pl. a Nyugat folyóirat esetében is, ahol ugyancsak elválik egyfelől Osvát Ernő, Fenyő Miksa, Hatvány Lajos szerepe, másfelől a nagy kreatív alkotók, Ady, Babits, Móricz szerepe. Valószínűleg igaza van Karády Viktornak, amikor az ilyen típusú érdekszövetségekben a „nyugati modellek közvetítésének funkcióit" is a zsidó csoportok szerepkörébe utalja. Frank Józsefnek, Ligeti Jenőnek hosszabb nyugat —európai életszakasza legalábbis erre vall. E „koalíció" reális értékeléséhez tudni kell, hogy ezt kölcsönös egymásrautaltság hozta létre, s alapvetően a komplementaritás jellemezte. Nemcsak mindkét partnercsoport azt csinálta, amihez a leginkább értett s amire az adott helyzetben szükség is volt, de föl is ismerték rokon érdekeiket. Pásztorék az intézményi feltételeket, a folyamatos működés lehetőségeit teremtették meg egy baloldali, liberális irányultság képviseletéhez, Juhász Gyuláék pedig — teljesen legitim módon, a magyarságból ki nem tagadhatóan — olyan felszabadító igényű, univerzális ideológiákat fogalmaztak meg, ill. képviseltek, amelyek egyetemes érvénye a zsidóság ideológiai érdekviszonyait is kifejezte. E koalíció érvényességén esetleges emberi feszültségek, emberi gyengeségek sem változtatnak. E téren egyébként is jellemző, hogy mondjuk, Juhász Gyula és Frank József között meghittebb, mélyebb barátság volt, mint, mondjuk, Juhász és Móra között. Itt kell szólni arról is, hogy a Délmagyarország zsidó újságírói politikai értelemben baloldaliak voltak. E szót persze csak megszorításokkal lehet használni, tartalma oly szétfolyó. De az irodalomtörténész Komlós Aladárnak van egy finom distinkciója, s ezt itt is lehet alkalmazni. A Délmagyarország munkatársai ugyanis baloldaliak voltak, „a szónak a Horthy-korban használatos értelmében, amely szerint a baloldaliság ellenzékiség, szembenállás a Horthy-rendszerrel és szimpátia a szocializmus eszméjével" (Komlós A. Táguló irodalom. Bp. 1967. 186.), jóllehet ez a baloldaliság igen sokféle árnyalatot mutatott. Ligeti Jenő pl. régi szociáldemokrata volt, a század elején már szerepet játszott a pártlap, a Népszava nyomdájának újjászervezésében, 1918/19-ben pedig tevékeny részt vállalt a szegedi közéletben: ő kommunizálta a nyomdákat. Utóbb tevékenységéért börtönt is viselt. Vér György Korvin Ottó és Kelen József unokaöccse volt, korán megnyilvánuló kommunista szimpátiákkal, a húszas években pedig emigrációs kapcsolatokkal. A Délmagyarországnak is egyik legharcosabb munkatársa volt, számos sajtóper vádlottja. Az