A KŐKORTÓL A KÖZÉPKORIG. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára (Szeged, 1994)

Korek József-B. Nagy Katalin: A „kőbéka”

nagyobb lehetőséget adott hitviláguk megjelenítésére. A kövek beszerzése és azok megmunkálása jóval nehézkesebb, s ráadásul a kő eredeti formájába/ra kell alkalmazni mondanivalójukat. Ez jól látható Lepenski Vir, Szalkszentmárton esetében. A kész kőformába (természetes nagyságú és formájú kő) lemélyítik kissé a hátteret, amit kipattintgat ás sal, majd rácsiszolással tettek egyenletessé. A mintázat a kő eredeti felszíne maradt, tehát ezért a „kiugró", „kidülledő" szemek, szájak pl. Lepenski Vir faragványain. A szalkszentmártoni kőfejnél ennek fordítottjával találkozhatunk: a mintázat a kő eredeti felszíne alá mélyed, tehát a szemeket, orrlikakat befúrták, míg a V keresztmetszetű száj vonalat csiszolgatással mélyítették be. A mindszenti békán felfedezni vélem a kerámiát formálni, díszíteni tudó ember azon technikai ismereteit, amit hasznosítani tudott egy kőfigura kialakításánál is. Ezek a következők: a stabilitásra törekvés miatt csiszolta lappá a kavics egyik oldalát. A másik két helyen előkerült köveknél ezt nem csinálták, beágyazással, körbetámogatással fixálták az egyes darabokat. Az agyagedények, oltárok, állatfigurák önállóan is stabilan álló tárgyak. Ezt a praktikus gyakorlatot tették át kőbe. Formázás: a természetes, gömbölyded alakú kavicson először talpsíkot és oldallapokat csiszolt, ez utóbbiakból főleg a jobb oldali, még ma is jól érzékelhető, majd a ferde oldallapokhoz a kúposán szűkülő elő- és hátranézetet csiszolta le. E „lenaggyolt" formából - amiben a tudatosság, előre eltervezettség eléggé nyilvánvaló - alakította tovább a combok, szemek, áll és farokcsigolya plasztikáját. Az íves, vékony vonalú karcolásokkal csak csontokon és kerámián találkozunk. Itt a lábak, száj, fogak bekarcoltak; a lábvégek csak ívelő vonalkák, a combrész domborulatát is vonal keretezi. Apró, tölcséres furatok vannak a szájvonalban, valamint a két orrlik is tölcséres (pl. ilyenek a szalkszentmártoni kőbe fúrt szemek, orrlikak is). A körkörös csiszolású furatkészítés technikájával alakították ki a szemgolyókat és a tetején lévő mélyebb, hengeres lyukat, amely az újkőkor felé mutat. Végezetül és részben összegezve is az előbb leírtakat azt figyeltük meg, hogy a kőbékánál éppúgy, mint a kerámiakészítésnél az első munkafázisban kialakították a fő formát és csak másodikban vitték rá a jelzéseket. A formaalakítás fázisa elmaradt mind Lepenski Vir, mind Szalkszentmárton köveinél, s ezeken nem is tudtunk megfigyelni olyan technikai vagy alaki sajátosságokat, amelyek a kerámiakészítés ismeretéből adódhatnának.

4 Korek József kéziratos feljegyzése és szóban tett megjegyzései alapján az itt bemutatott kőbékát a lepenski vir-i műveltség alföldi megjelenésének tárgyi bizonyítékaként vette számításba. A hitelesítő ásatás elvégzésében és feldolgozásában betegsége, majd halála akadályozta meg. Megkért, hogy a fenti anyagközlés megírása után a mindszenti hitelesítő ásatást, továbbá feldolgozásra az anyagot, információkat adjam át Trogmayer Ottónak. 4 Köszönettel tartozom T. Dobosi Violának a lektori útmutatásaiért, Dr, Korek Józsefné Kager Ilonának férje kéziratának átadásáért, Koncz Margitnak a rajzokért, Szederkényi Tibor professzornak és Bertalan Ákosnak (JATE) az anyagvizsgálatokért, Kedves Miklós (JATE), Bakos Miklós és Nemecz Ernő (Veszprém) professzoroknak az információkért, valamint Lőrinczy Gábor szerkesztőnek barátságos türelmetlenségéért.