Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Meg adták béllését a' posztónak. Fenekiben állott a' dolog. Farával fizette a' bért. Bé fűtöttek néki. Meg nadrágolták. Nem szeretnék bolhája lenni. Nem szeretnék tetüje lenni gatya ráncában. Hupi kék a' fara. Jaj vörös a' combja. Nem szeretnék bőrében lenni. Le rótták a' rovást. Meg szalasztották a' hiba gatyát. Keserű néki a' lejtő. Meg fenekelték a' nadrágot. Meg ugratták alatta az ebet. Meg ültették vele a' piacon a' fa lovat. Meg járta (arcúi fekve a' deresen) a' lapocka® táncot. Le csépelték , mint a' Tót búzát. Fa hájjal kenték meg a' feneket. Fa olajjal gyógyították farát. Hasra ültették, 's farát egyengették. Meg ingatták farát. Meg rakták a' farát. Meg látogatták nemes fundussát. hörösztül lovaglottak. Nyele annak egy könyöknyi, hasonló a' korbácsnak hoszsza is. Maga a' korbács olly keményen van fogva : hogy annak fonyása drótokkal lácatik elegyítve lenni , egy únnyinál se igen vastagabb sújossabbat üt vele a' somfánál. Azzal verik mind lovokat, mind néha ellenségeiket is.