Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

minden részébe eljutottak a szegedi realisták. Homor István fölpanaszolta, hogy néhol ridegen bántak velük, új tankönyvek vásárlására kényszerítették ó'ket, sőt eláztatták az iskolát a minisztériumnak küldött jelentésükben, mert a szegediek fölkészültségét hiányosnak találták. Sok tanítvány gimnáziumba iratkozott át, s nem tért vissza Szegedre. A tanulók száma a már említett 316-ról 118-ra csökkent. Ez a főreáliskolát átmenetileg válságos helyzetbe hozta. Csak nagyon lassan érte el ismét a korábbi létszámot: 1889-ben a kétszázat, 1893-ban a háromszázat. Ezután többnyire e körül mozgott a létszám, de inkább a háromszáz alatt, mint fölött. A királynapok során, 1883. október 16-án látogatott el Ferenc József másodszor a főreáliskolába, a Somogyi-könyvtár megnyitására, de megtekintette az iskola vegytani szertárát, természettani gyűjteményét, a tanulók rajzkiállítását is. Egy-egy rajzlapot is kezébe vett, és érdeklődött készítőjének osztályzata iránt. Végül kijelentette: „Mindazzal, amit látott, teljesen megvan elégedve." Ferenc Józsefnek e némi változattal („minden nadjon szepp, minden nadjon jo, mindennel meg vadjok elégedve") szállóigévé vált közhelye anekdotaként maradt az utókorra. Három érdekes tanár A Víz után, 1880 őszén került az iskolához rajztanárnak Kacziány Ödön (1852—1933) festőművész. Többek között 1887—89-ben tanította a vásárhelyi festőiskola későbbi neves képviselőjét, Endre Bélát (1870— 1928) is. Bekapcsolódott a Város művészeti életébe. A színháznak díszletet csinált, számos portrét készített, a Kálvária stációit is vele készíttették el. Az ő műve az evangélikus templom Krisztust ábrázoló főoltára. Számos képét őrzi a Móra Ferenc Múzeum, a Somogyi-könyvtár pedig Régi művészvilágból című kéziratban maradt, bár kiadásra szánt visszaemlékezését, amelyben szegedi életét is megörökítette. Nevéhez fűződik az első szegedi képzőművészeti kiállítás: 1891. április 24-én a szegedi műgyűjtők képeiből ő rendezte, és Jókai Mór nyitotta meg. Kacziány ekkor már nem volt a főreáliskola tanára, mert egy évi betegszabadság után 1890-ben át akarták helyezni a nagykállói főreáliskolához, ezt azonban nem fogadta el, így nyugdíjba vonult. Nemsokára fölköltözött a fővárosba, és művészetéből élt. Egyetlen évig (1882/83) tanított a főreáliskolában Havas (Hahn) Adolf (1852—1904); ő Petőfi-kutatásaival írta be nevét irodalomtörténetünkbe. Kéziratok és első kiadások alapján rendezte, magyarázó, sőt változatokat is közlő jegyzetekkel adta ki hat kötetben Petőfi Sándor összes versét (1892—96). Vállalkozása a mai kritikai kiadások előfutára volt. Arató (Bauer) Frigyes (1859—?) is csak első tanári évében, az 1883/84.