Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

M. KIR. ÁLLAMI FŐREÁLISKOLA

tanévben tanította szaktárgyait, a mennyiségtant és a természettant a főreáliskolában, mert 1885-ben magán-leányiskolát nyitott, majd 1888-ban polgári iskolában tanított. Ismét tanított a főreáliskolában 1891—92-ben — evangélikus hittant. Ez annál érdekesebb, mert a szegedi Árpád szabadkőműves páholynak volt vezető tagja, 1898—99-ben főmestere, és éppen ő írta meg a páholy történetét (1895). 1899-ben elkerült Szegedről. A középiskolai törvény 1883 Jelentős változást hozott a főreáliskola életébe az 1883. évi XXX. középiskolai törvény, mert a reáliskolát a középiskolák sorába iktatta. A középiskolákat tizenkét tankerületbe osztotta: a szegedi főreáliskola természetesen a szegedi tankerületbe jutott. A reáliskola új tantervet és új érettségi szabályzatot kapott. Ugyancsak 1883-ban határozta el Bauer Simon indítványára a tantestület, hogy ezentúl a tanévet ünnepélyesen fogja bezárni. Az évzárón egy-egy tanár beszél, egy nyolcadikos búcsút vesz az iskolától, a diákok különféle nyelveken verseket mondanak, ,,az énekkar pedig alkalmi énekeket zengedez" — ahogyan a krónikás Homor István írta. Az évzáró ünnepélyek sorát Bauer Simon kezdte 1884-ben. Egy kis társadalomrajz 1887-ben Fehér Ipoly főigazgató fölhívta a főreáliskola igazgatójának figyelmét, hogy a gyertyámosi növendékek tandíjmentességet kérő folyamodványait a lehető legnagyobb méltányossággal bírálják el. A „gyertyámosi növendékek" a gyertyámosi konviktusban lakó torontáli németeket jelenti. A századfordulón Szegeden három „gyertyámosi" internátus is működött. A legnagyobbnak a főreáliskola torontáli sváb születésű tanára, egykori tanítványa, Kratochwill Péter (1858—1914) volt igazgatója alapításától, 1890-től 1907-ig. Az 1894. évi évzárón (a régi épületben az utolsón) Homor István az iskola múltjára visszatekintve jellemzőnek ítélte, hogy míg a magyarok „a latin pályák" iránt érdeklődnek, ezért gimnáziumba járnak, a német, szerb, román tanulók a főreáliskolába: ezért ez utóbbi tanulóinak csak 44%-a magyar. Szegedi mindössze 27%, a többi 73% vidéki. S ha megnézzük ugyanabban az évben a diákok szüleinek lakóhelyét mutató táblázatot, kiderül, hogy a 279 növendékből csak 53 született Szegeden, 6 Csongrád megyében, a többi másutt, mégpedig 94 Torontálban, 33 Bács-Bodrogban, 29 emesben, 8 Csanádban. Ezek zömmel németek, szerbek, románok. A főreáliskola, úgymond Homor, a reál irányú tu-