Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - N. Szabó Magdolna: Szórványtemetkezés Fenyőkúton

önellátásban már nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak előteremteni. A főként fafeldolgozással foglalkozó férfiak pedig leszállítják a megrendelt deszkát az anyaközségbe, de ez sem jelent nagyobb gyakoriságot heti egykét útnál. Haláleset alkalmával az elhunytat pedig már végképp nem szekereztetik le Korondra. Az összefüggések keresésekor elsőként arra gondolhatnánk, hogy ennek oka elsősorban a nehezen járható út.

6 A másik ok feltehetően a gazdálkodás és életforma alaposabb vizsgálatával kirajzolódó, s minden bizonnyal erősebben ható tényezőben, a földhöz való ragaszkodásban, s az idővel a birtokhoz kötött és állandósult havasi letelepedésben keresendő. Fenyőkútnak nincs közös temetője, mindenki a saját földjén, ahogy mondják, a „ki-ki a magáén" alakítja ki a családi sírhelyet. Bár van közigazgatásilag hivatalos köztemetőjük Korondon, de ahogy szórványoknál gyakran előfordul, a körülmények sajátos megoldásokat hívnak elő a temetésre vonatkozóan is. Megjegyzendő, az emberi életforduló szokásainak bármelyikénél - a keresztelésnél, lakodalomnál, temetésnél egyaránt - jelentkeztek sajátos megoldások a távolság leküzdhetetlensége miatt, függetlenül attól, hogy alföldi, vagy hegyi tanyákról beszélünk. A fennsíkon ha végigtekintünk, egy-egy kisebb facsoport a házaktól nem messze jelzik, hogy alatta halottak nyugszanak. A saját sírhelyet a helybéliek egyszerűen csak „temetőnek" nevezik. Ezek nagysága egyenesen arányos a család múltjával, kiterjedtségével, minél régebb óta telepedett meg végleg a helyen, annál régebbi a családi temető. Találhatunk teljesen elhagyott, bekerítetlen sírhelyeket, ahol már csak a fűvel benőtt dombok, fák jelzik, hogy oda valamikor holtakat temettek. A temetőkkel és temetkezési szokásokkal foglalkozó szakirodalmak a szórvány temetkezés kérdését csak érintőlegesen tárgyalják. A 'szórvány' alatt ez esetben a köztemetőn kívüli, önálló, mondhatni önkényes módon kijelölt helyre való temetést értjük. Három összefoglaló munka foglalkozik a témával

7

, melyekben a szórványtemetkezések központi kérdése a meglévő köztemetőkön kívüli temetkezés oka, annak hagyománya és formái. A temetkezések rendjével átfogóan foglalkozó tanulmányok, kötetek csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem említik a szórványtelepülések eseteit, legyen az alföldi, vagy hegyi szórvány, - ahol pedig általános probléma a közigazgatási központtól való távolság. Kivételt jelent néhány alföldi tanyás vidékről (pl. a Kunságról) tett rövid megállapítás.

8 Továbbá megfigyelhetők 6 Erről kevésbé szép emlékű legendák be is számolnak: hogyan borult le a koporsó halottastól a lefelé tartó meredek és rázós úton. 7 Balassa Iván. A magyar falvak temetői; Kunt Ernő: Az utolsó átváltozás - A magyar parasztság halálképe; Hoppal M.-Nóvák L. (szerk.): Halottkultusz (EMN: 10) "Kunt E. 1982.246.