Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - N. Szabó Magdolna: Szórványtemetkezés Fenyőkúton

még foglalkozáshoz köthető kirívó esetek, ahol az egyéni temetkezés oka szintén a közösségtől való távolságban, és ezzel együtt a helyhez való kötődésben keresendő: pl. molnárok a patakvölgyben, szőlősgazdák a szőlőhegyen. Pl. Csomafalván a Somlyó patak völgyében az ott lakó molnároknak volt külön temetőjük.

9 A temetkezési szokásokkal, temetőhelyekkel kapcsolatos történeti leírások számon tartanak felekezeti elkülönülés miatt létrehozott temetőket, katasztrófatemetőket, illetve a közösségből kirekesztettek (öngyilkosok, kereszteletlenek) elkülönítése szolgáló temetőhelyeket. Ugyanakkor zárt településen előfordul a saját földre történő temetkezés főként olyan hegyvidéki falvak esetében, ahol a magaslaton fekvő köztemetők mintegy 'folytatásaként' alakítanak ki családi sírhelyeket.

10 Ha a terjeszkedés lehetősége korlátozott, akkor egyértelműen kihasználják a családi porta és a temető szomszédos helyzetét. Jóllehet a közigazgatás tiltotta, még is szemet hunyt a községi temetőn kívüli magán temetöhelyek léte felett. A Székelyföldön számos helyen láthatunk példát a domboldalakra felfutó kertek végében álló sírokra, amelyek ugyan nyúlvány szerűen a kerítés nélküli köztemetőhöz tartozónak látszanak, mégsem annak részeként jelennek meg. (pl. Bözöd, Etéd, Kőrispatak, Bözödújfalu). Ez esetben a sírhely a temetőhöz csak részben kapcsolódik, hiszen már magánterületen fekszik. Az élők és holtak helyének ilyen összekapcsolása mögött főként kultikus okok rejtőzhetnek, gondoljunk csak a halott emlékének ápolására, a sírgondozás alkalmaira. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a földtulajdonlás, a földhöz, ingatlanhoz való ragaszkodás kérdéséről sem. Ez utóbbi példát bár zárt településen figyeltük meg, a családi sírhely megválasztásának kérdésében még is ez áll legközelebb a Fenyőkúton tapasztaltakhoz. Erintettük már a havasokon kemény és zord körülmények között küzdők életmódját. Az ősök a birtokon ha beindítottak egy gazdaságot, annak indokolatlan felszámolása vétek a parasztember szemében. Alkalmazkodni kellett hát a szeszélyes, rendkívüli időjáráshoz, a hosszú telekhez, rövid nyarakhoz, az egymástól való több száz méteres távolsághoz, amely azonban meglehetősen nagy összetartást, kölcsönösséget, egymásrautaltságot eredményezett. A tájhoz, környezethez való kötődés, a föld egyben tartásának és megtartásának akarata, a javak továbbörökítése és az ahhoz való ragaszkodás mind egyszerre alakították az ősi szokásokat a helyi viszonyokhoz. így kerülhettek a kis családi temetők a birtokok határára. Nem túlzás azt állítanunk, hogy némely sírhant felér egy határkővel, a földtulajdon autenti9 Balassa I. 1989. 14. 10 Kunt Ernő is említ ilyen példát: „mindenekelőtt ott volt ez szokás, ahol a családi porták a temetővel határosak. Pl. Nagykenden, vagy a gömöri Keleméren (Kunt E. 1987 222.)