Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Babucs Zoltán: A m. kir. „József Nádor” 1. honvéd harckocsiezred harcai a Dél-Alföldön 1944 szeptemberében
Amikor Deák ezredes megérkezett, első kérdése az volt, hol a fia. A Nimródról levették a holttestet, ekkor tudott meggyőződni a hír valódiságáról. Ezt követően Orosházán temették el a főhadnagyot. 5 1 Visszaemlékezése szerint: „A harctérre a Il.zlj. 1944. aug. 24-én indult el, tehát egy nappal a románok kiugrását követően. A ho. rövid idő alatt elérte a román határt és az előőrs - átmenetileg ! - birtokba vette az aradi Maros-hidat is. Jelen volt Temesy Endre katonatársam a harckocsizó egységével. Az orosz előrenyomulás után kezdődött a magyar egységek visszavonulása, így jutottam el sebesülésem színhelyéig. Ekkor persze már „ TU RAN" nevű közepes harckocsival voltunk ellátva, amelyre jóformán kiképzést sem kaptunk... Lényeg az, hogy az utolsó 10-15 db. harckocsi Szentes-Csongrád közötti Tisza szakaszon a folyó jobb partján maradt védőállásban, visszavonulni már nem tudtak üzemanyaghiány miatt. Én magam egy visszafelé igyekvő gépkocsival jutottam el Kiskunfélegyházáig. Ekkor már beszélték, hogy egy orosz harckocsi egység eljutott Kecskemétig és nagy pánikot keltett. Az október 15-i Horthy-kiáltványt Kistelek községben hallottuk hangszórón, de ekkorra már csak szállító járműveink maradtak... A hk. egységek létszáma folyton változott, általában 1 raj 2 db. hk. volt, 1 szakasz 6 db, 1 század kb. 12-15 db. Ellenséges harckocsi kilövéséről nem tudok beszámolni, ugyanis szinte állandó volt a visszavonulás- előretörés, mivel a gyengén felszerelt gyalogos és huszár egységeknek sohasem volt ideje komoly állások kiépítésére. A támadó harckocsik... igen jól álcázottak voltak, csak ritkán volt torkolattűz látható. Ilyen lövés az én hk-mat is érintette, de a lövedék a páncélzaton nem tett kárt. A tüzet viszonoztuk, de az eredményt ellenőrizni lehetetlen volt. Az orosz T-34-esek a magyar harckocsikkal szemben abszolút fölényben voltak, elvétve lehetett hallani magyar sikerekről. " 5 2 A század szolgálatvezetője, Isaszegi István főtörzsőrmester a következőket írta 1944. évi őszi harcaikról: „... 1944.X.1-én áthelyeztek a Párkánynánán állomásozó 1/1. hk.zlj-hoz és mint szolgálatvezetőt 5 1 Feljegyzett beszélgetés vitéz Váradi János tartalékos zászlóssal (Jászberény, 2005. decembere). 5 2 Szinay levél 1. Ugyanő emlékezett meg a harckocsi anyag kapcsán arról, hogy „A visszavonulás időszakában általában szakasz kötelék volt a jellemző, de a veszteségek miatt ez szinte naponta változott. Közepes TURAN hk-jaink voltak, a sűrített levegős erőátvitel miatt eléggé sérülékenyek, könnyen meghibásodtak. Páncélzatuk sokkal ellenállóbb volt, mint a TOLDI könnyűhk. típusoké. Nehéz TÚRÁN típus az egységünknél nem volt. - A frontra az ellátó járművekkel együtt talpon jutottunk el. Egy szakaszban kezdetben - 5 db. hk. volt. " Szinay levél 2. 22
