Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)
Hermann Róbert: A megtorlás 1849-1859
neveit. Az adatok gyűjtése magyar oldalról komoly akadályokba ütközött. Horváth Mihály munkájában az 1849 októbere előtt kivégzettekkel együtt összesen 34 nevet sorol fel. Kossuth titkára és iratai jelentős részének megőrzője, Vörös Antal a napisajtó, a hirdetmények és „biztos magánúton" szerzett információk alapján írta össze a Habsburg-birodalom egész területén vizsgálat alá vont, elítélt és kivégzett személyeket. Az ő adatai szerint 1848 októbere után összesen 1765 haditörvényszéki ítéletet hoztak, s ezek közül 897 esik Magyarországra. Egy másik feljegyzésében több mint 6000 tételben sorolja fel a vizsgálat alá vont, elítélt vagy kivégzett személyeket; egy-egy tételszám alatt sokszor többet is. Az ő feljegyzéseiben sem szerepelnek azonban az összes kivégzettek; s sajnos azt sem közli, hogy melyik személyt hol, mikor és miért ítélték el. Emellett pedig — tágan értelmezve a megtorlás fogalmát — nemcsak a rögtönítélő vagy a rendes haditörvényszékek által elítélteket és kivégzetteket, hanem a nemzetiségi fölkelők áldozatául esetteket vagy pld. a börtönében éhségsztrájkban elhalálozott Hatvani Imre szabadcsapat-parancsnokot is a kivégzettek közé sorolja. Sőt, az 1849. július 12-én Nagyigmándon kivégzett csákberényi református és katolikus papok kétszer is szerepelnek a listákon: egyszer mint lovasberényi (!), egyszer pedig mint nagyigmándi papok. Az első komoly próbálkozás a vértanúk számának összesítésére a múlt század végén történt. Szentkatolnai Bakk Endre, a Kolozsvárott megjelenő 1848-49. Történelmi Lapok 1893. évi kötetében tette közzé „Az 1848. év végétől 1854. év végéig kötél és golyó által kivégzetteknek emlékezete" című írását. Ebben 99 név szerint ismert és 24 névtelen vértanút sorol fel. Ezt a névsort közölte újra (az adatok részletezése nélkül) Gracza György, azzal a megjegyzéssel, hogy Hentaller Lajos kutatásai szerint 1848. december 7. és 1854. április 27. között 162 politikai kivégzésre került sor. Hentaller részletezett adatait azonban nem sikerült fellelnünk. Szintén a Szentkatolnai Bakk Endre által közölt névsor alapján indult el Kacziány Géza, aki a „Magyar vértanúk könyve" című munkájában 105 vértanút említ név szerint. A későbbi munkák általában az ő adataik alapján indultak el. így Berzeviczy Albert, aki lényegében összegezte az addig megjelent munkák adatait. A legáltalánosabban elfogadott adatok 110-120 főre teszik a haditörvényszéki ítélettel kivégzettek számát. A különböző névsorok összevetése több szempontból is tanulságos. A Vörös Antalnál már említett „duplázás" ugyanis gyakori eset. Néhány kivégzésnél pedig igencsak kétséges, hogy megtörténtek-e egyáltalán, illetve hogy létező személyekről esik-e szó a különböző feldolgozásokban. A részletkutatások tekintetében valamivel jobban állunk. Kumlik Emil még a század elején közzétette a szabadságharc Pozsonyban kivégzett, illetve Pozsonyban született vértanúinak életrajzát. A szabadságharc tizenhárom, Ausztriában kivégzett huszár-mártírjának nevét Rédvay István tette közzé az 1848-49-ben hazaszökő huszárok emlékét megörökítő kötetében. Az aradi vértanúk pőrét a legendagyártó és pontatlan feldolgozások után egy szakszerű bevezetővel ellátott forráskötetből ismerhetjük meg Katona Tamás jóvoltából. Tudományos értékű feldolgozása mindmáig csak Poeltenberg Ernő, Dessewffy Arisztid, Török Ignác és Kazinczy Lajos életpályájának, illetve a 47
