Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Blazovich László: Az Alföld éghajlata, növényzete és vizei a 14-16. században

Az Alföld vizei Mivel az Alföld településeinek életében oly fontos szerepet játszottak a folyóés állóvizek, és meghatározták a települések és a településhálózat, benne a középkori alföldi városok képét, nem tekinthetünk el számbavételüktől. Az Alföld legnagyobb folyója a Duna, amely a váci kapun át lép a területére, és Baziás mellett hagyja el azt. Fajszig alsószakasz jellegű, zátonyokat (Margitsziget, Újpesti-sziget) és valódi szigeteket (Szentendrei-sziget, Csepel-sziget) épített. Fajsztól egyensúlyi állapotban halad, középszakasz jellegű, majd Újvidék után a dél-alföldi süllyedék területére jutva ismét alsószakasz jellegűvé válik a folyása.

13 Széles árterét bejárva hömpölygött a szabályozások előtt — így korunkban is — tova, egyúttal a talaj alatti rétegekben tovább szivárogva táplálta a távolabbi vidékek talajvizeit. Ártere változatos felszíni formáinak emlékét máig őrzik a Kőhegyi Mihály által összegyűjtött elnevezései: „holtágak, báták, kengyelek, tekerők, fokok, pöszék, kopolyák, a kisebb tavak, erek, pocsolyák, pösványok, öijegek, zsombók, lenkócok, enyészek, a magas vízállás esetén vízzel telítődő, nyaranta kiszáradó döglött medrek, palék, székek, fenékek, a tocsogós limányok, fertők, indallók, mocsolák, lapályok, a homokból épülő fövenyek, zátonyok, átanyok, öntések, döngelék, maiátok, az ártérből kiemelkedő göröndök, dörmők, dorombok és porongok."

1

4 A Duna, mióta emberi civilizációk élnek partjai mellett, azokat összekötő nagy országút az ártere mentén kialakult településlánccal. Petrus Ransanus: A magyarok történetének rövid foglalata című művében külön fejezetet szentelt a Duna mente leírása: A Duna folyó leírása, s a mellette, a forrása és torkolata között található híres városok és mezővárosok felsorolása címmel. Pest, Baja, Bodrog, Apáti, Bánmonostor és Futak, másutt Bács szerepelnek, vidékünkről, mint jeles helyek.

1

5 A Duna szállítja el az Alföld vizeit, a táj főfolyója pedig a Tisza, amelynek völgye tulajdonképpen Szolnokig nincs is. Hatalmas kanyarokkal és 10-től 20 kilométerig terjedő árteret kialakítva kereste útját a szabályozások előtt a torkolatáig. Közel 2 millió hektárnyi ártere felfogta és ellaposította áradásait, amelyek idején sem emelkedett meg vízszintje néhány deciméternél magasabbra. Árterének hátságai, dűnéi kisebb emberi telepek létesítésére nyújtottak lehetőséget, a nagyobb helyek Szolnok, Csongrád, Szeged és Zenta kivételével azonban távolabb, — általában valamilyen kisebb ér vagy tó partján — feküdtek a főfolyótól. A Tisza éltetője volt az Alföldnek, de addig, amíg nem szorították gátak közé, korlátját is jelentette a fejlődésnek. A partjai mellett élőket széles, sokszor átjárhatatlan ártere inkább elválasztotta mint összekötötte. Jobboldali mellékfolyói közül igazán alföldi jellegű a jelentős kanyarokkal feléje haladó Bodrog. A Hernád, a Sajó valamint az Eger majd a Tarna, a Galga és a Tápió vizét összegyűjtő Zagyva után több mellékfolyója jobb oldalán nincs, néhány időszakos vízfolyás, ér, mint a Körös-, Bács-, és Csík-ér szakad bele torkolatáig. Bal oldalról jelentősebb folyók táplálják. A Krasznát is felvevő Szamos Vásárosnaménynál torkollik a Tiszába. A Berettyó vizét is magába fogadó három Körös vízrendszere Bulla Béla találó kifejezésével ágas-bogas fa koronájához ha18