Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Péter László: József Attila kiszombori versei

Ez csak 1922. július elején születhetett. S nyilvánvalóan ezután az Aratásban című. Abból, hogy ez nem a Versek füzetében, hanem a Lovas a temetőben című — csak gépiratos másolatból ismert — füzetben maradt fönn, és Szabolcsi Gábor másolatából innen közölte Radnóti Miklós, Stoll Béla azt következteti, hogy a költő korábban, Mezőhegyesen írta. Csakhogy József Attila Mezőhegyesen június 17. és 19. közt tartózkodott. (Itt keltezte 18-án a Tavaszi ének című versét. Nem elsősorban a címéből, hanem tartalmából föltételezem, hogy ez meg korábbi, makói vers. Egyetlen forrása tisztázat, tehát a keltezése nem biztosan a megírás idejét jelöli.) Június közepén 1922-ben sem arattak. Nem is csépelhettek, tehát a hasonló sorsú Munkáshalál sem születhetett mezőhegyesi élményből, hanem — akár a Versekben olvasható Holttest az utcán — kiszomboriból. Fönntartom tehát véleményemet, hogy József Attila „kiszombori ciklusa" a következő, egymással szerves láncolatot alkotó versekből tevődött össze: Aratás előtt, Aratásban, Munkáshalál, Holttest az utcán, Éhség}

1 S e komor, tragikus sorozattal szemben kirajzolódik egy másik, mindössze három versből álló idilli ciklus: Perc (eredeti címe itt a Versekben is, nem véletlenül: Idilli), A jámbor tehén és a Kukoricaföld. Jellemző, hogy a kiszombori versek közül 1934-ben melyeket vett föl József Attila válogatott verseinek gyűjteményébe, a Medvetáncba. Kötetét A jámbor tehén nyitotta; a következő verse az Éhség; utána néhány későbbi vers (köztük az 1924-i Megfáradt ember), majd még egy kiszombori vers, a legkorábbi ezek közt (1922. júl. 29-e, Márta-nap előtt született), a Névnapi dicséret. A kiszombori versek jelentőségének megítélésében egyetértek Stoll Bélával: „Ez a néhány hónap a költő fejlődésében igen nagy jelentőségű. Ekkor vált a verselgető diák költővé, ekkor születtek első nagy versei."

1

2 7 Az időrend mellett a hasonmás kiadás szintén nagy jelentőségű hozadéka a versek teljesebb, pontosabb szövege. „Azok a versek, amelyek eddig csak a Szépség koldusából voltak ismertek, jobb szöveggel kerülhetnek a versolvasók és a kutatók elé."

1

3 Néhány példát Stoll Béla be is mutat. Korábbi föltételezését, emendációját, igazolta a hasonmás: az Ének magamhoz 6. sorában csakugyan sajtóhibának bizonyult a képét, a kéziratban olvasható kékét helyett. Kritikai kiadásában éppen ő javította ki a Nincsen apám, se anyám hibás szövege alapján a korábbi kiadásokban vándorló sajtóhibát: a Fiatal asszonyok énekének 16. sorában addig a szokványos csitítjuk állt; a Medvetánc kötetbeli közlés és a kéziratok tanúsága alapján helyreállította a ritka, népnyelvi csicsítjuk alakot. Most a hasonmásból az Ugy-e pajtás 8. sorának hasonló alakjáról derül ki, hogy nem Csitítgatom, hanem Csicsitgatom?Ezt még valószínűleg Szabolcsi Gábor írta el, a textológiában banalizációnak nevezett másoláslélektani törvényszerűség alapján: a rendhagyó ejtésű, írású alakok fölcserélése a megszokott, közönséges szavakra. ASzépség koldusa füzetben az Éhség című szonett első tercettjének utolsó szava így szól: üdővel. A mai olvasó azt hihetné, sajtóhiba. Holott népnyelvi alak, Szeged táján, Makón, Kiszomboron is így hallotta a költő. Talán Szabadszálláson is. Szán205