Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Péter László: József Attila kiszombori versei
dékosságára bizonyíték: így van ez a Versek hasonmásában is. így tökéletes ugyanis a szonett szabályos ríme a második tercett első sorával. Az izzadt, poros, a nehéz munkában megéhezett cséplőmunkások igénytelen, szegényes étkezéséről (Kenyér s uborka az ebédjük mára) mondja a költő: Most nem törődnek semmit az üdővel. A harapások majdnem összeesnek, De jól megrágnak minden falatot. Egészséges, még jó paraszt-tüdővel Magukba színak port, szénaszagot, S csak esznek, esznek. Nem beszélnek. Esznek. Ez a kézirat szövege. A Szépség koldusa annyiban tér el, hogy a 12. sorban a kötőjel — talán nyomdahibából — átvándorolt a még és a jó szavak közé: Egészséges, még-jó paraszttüdővel A Medvetáncban először is úgy változtatta meg a költő a verset, hogy nem kezdett minden sort nagybetűvel, csak ahol új mondatot is. A népnyelvi szót a lazább rímhez vezető köznyelvi-irodalmi alakra írta át. A 13. sor állítmányát is megváltoztatta; a 14. sor pontjait vesszőre cserélte. Nem biztos, hogy ez utóbbit jól tette. A szénaszagot szívni lehet, rágni aligha; jobb volt a magukba színak, mert ez egyaránt érvényes a porra és a szagra. Az utolsó sor pontjai hatásos és sokat mondó szünetet jeleztek, a vesszők ezeket eltüntetik. íme a véglegesnek minősülő szöveg a Medvetánc nyomán: Már nem törődnek semmit az idővel. A harapások majdnem össszeesnek, de jól megrágnak minden falatot. Egészséges, még jó paraszttüdővel szívják, rágják a port, szénaszagot s csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek. A Szépség koldusának három olyan példányáról tudunk, amelybe a költő saját kezűleg írt javítást, pontosabban pótlást. Az egyik a birtokomben levő, 1922. december 19-én Kesztnernek ajánlott. 1 4 A másodikat másnap, 20-án Gebe Mihálynak dedikálta. 1 5 A harmadikat jóval később, 1924. május 4-én adta szegedi ismerősének, Baruch Ilonkának. 1 6 Kesztner Zoltán példányába (s bizonyára azonosan vagy hasonlóan a másik kettőbe is) a Parasztanyóka című vers utolsó sora alá tintaceruzával írt még egy sort: 206
