Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - T. BERECZKY IBOLYA: Utak és lehetőségek - néprajz az általános iskolában

bevinni a népismeretet, hanem valamennyi tantárgy alapjává kívánjuk tenni. így a vallási órákban a néplélektant, társadalomrajzot, a magyar órákban a népnyelvet, népköltészetet, a történelmi órákban a néphagyományt, a népi művelődést, társadalomrajzot, település- és népiségtörténetet, a földrajz-természetrajzi órákban a településföldrajzot, tárgyi néprajzot, az ének- és zeneórákban a népzenét, a tornaórákban a népi játékokat, táncot stb. Minden középiskolai tantárgynak a néphagyományból kell kiindulnia és az egész tanmeneten ezen alapelvnek kell végighúzódnia az első osztálytól egészen az érettségi vizsgáig." (Győrffy I. i. m., 66. p.) Végh József 1942-ben a táj- és népkutatás keretei között látja leginkább megvalósíthatónak a néprajzi ismeretek elsajátítását a középiskolában. Ennek kezdeményezője Győrffy István volt 1939-ben. Végh József a pedagógusok számára hármas feladatot tűz ki: 1. Tartson ismeretterjesztő előadásokat a néprajz általános kérdéseiről 2. Szervezze meg a tájkutató csoportot, végeztessen velük megfigyelő és gyűjtő munkát. 3. Feladata a népismeret, főleg a népművészet terjesztése, a népművészet fogalmába beleértve a zenét, táncot, éneket, népi játékot is. A néprajz 1947-ben mezőgazdasági szakközépiskolákban iskolai tantárgy volt; más, alsóbb fokú iskolatípus tanrendjében nem kapott teret. Ha nem is iskolai tárgyként, de az iskolához kapcsolódva azonban szakköri formában jelen volt a néprajzi ismeretszerzés és gyűjtés. Ennek előzménye a már említett táj- és népkutatás, a néprajzi pályázatok kiírása (az első 1941-ben, országos táj- és népkutató pályázat). A jászkiséri születésű, Csepelen évtizedekig tanító Csete Balázs polgári iskolai rajztanárként, pedagógusként a népművészetet magas fokon állította a rajztanítás, s tágabb értelemben az egész nevelés szolgálatába. 1945 után az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom megizmosodása és az országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatok meghirdetése nagy lendületet adott a néprajzi gyűjtésnek a diákok körében, s ezzel a legjelentősebb mértékben járult hozzá a néprajzi ismereteik bővüléséhez. Ugyancsak jelentős szerepe volt a nem iskolai célra szánt tudománynépszerűsítő célú néprajzi kiadványoknak. Még 1956-ban jelent meg Gunda Béla Néprajzi Gyűjtőúton című kötete, mely sokak néprajzi pályafutásának elindítója lett. A leginkább általános, összefogóié jellegű, s a legkorábban készült Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz című munkája. Nagy példányszámban, több kiadásban megjelenve széles körhöz jutott el az 1960-70-es évekig. Az ismeretteijesztő szándékkal is írt legjobb munkák bejutottak szakmánk leggyakrabban forgatott kézikönyvei közé. Lehetetlen és szükségtelen volna 104