Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
A termelés és a kereskedelem szerkezete
kertekben folyhatott, miként ez általános volt magyar földön a feudalizmus századaiban ; ám a párszáz akcsés ösr-i meyvéből (gyümölcstizedből) sem a termés volumenére nem tudunk következtetni, sem pedig arra, hogy konkréten milyen gyümölcsfákat gondoztak a makói parasztgazdák? Alighanem barackot, szilvát, diót, körtét, megygyet és cseresznyét termeszthettek leginkább itt is, mint a közeli Szentesen. 9 3 Kert háromféle is volt Makón: egyrészt a már említett szőlőskert, összekapcsolva a gyümölcstermesztéssel; másrészt a ház körüli bagcsék (veteményeskertek); harmadrészt pedig a mezei kertek a határban, a bosztánok. A veteményesekben főleg káposztát, fokhagymát, vöröshagymát, babot és borsót termesztettek, s talán lencsét is. Ugyanis 1560. augusztus végén, a gyulai királyi vizsgálóbiztosok előtt megjelenő tavalyi makói főbíró, Nagy Orbán eskü alatt vallotta, hogy az erőszakoskodó főkapitány, Bornemissza Benedek parancsára borsót és lencsét is kellett vennie a vár számára, 16 forinton. 9 4 Valószínűleg ezt a hetipiacon a kofáktól vásárolta a város, de hogy helybeliektől, vagy a környező falvakból bejáróktól-e, az már nem derül ki a bíró szavaiból. A bosztán-illetékből nemigen lehet a termés minemű voltára következtetni, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha netán dinnyére gyanakodunk; a görögdinnye kifejezetten a török időkben terjedt el az Alföldön. 9 5 Különösen kiugró terméseredményt a gabonatermesztés hozott, s mivel láthattuk, hogy a régi szemléletmód Makón is csak az állattenyésztés egyoldalú dominanciáját hangsúlyozta, indokolatlanul kétségbe vonva a növénytermesztés szerepét, talán nem árt néhány konkrét számadat tükrében megvilágítani ezt a nagyon fontos kérdést. 1587-ben Eger vára bérelte a Magyar Kamarától a csanádi püspökség dézsmáit; a bevételi források rövid felsorolásából tudjuk, hogy tavaszi és őszi búzát egyaránt vetettek Makón. 9 6 1559-ben 2 kazal kicsépeletlen búza járt a mezővárosból a gyulai vár számára. 9 7 Lényegesen többet lehet kiolvasni e gyér szórványadatoknál a török adódefterekből. Ismeretesek az 1567-es és az 1579-es csanádi szandzsákösszeírások makói adójegyzékei. 9 8 Ezek megbízhatóak e vonatkozásban is, mert mindig 3 esztendő terméseredményeinek átlagát vették alapul. 9 9 Nos, 1567-ben a Maros-mente mezőgazdasági szempontból is legfejlettebb mezővárosa összesen 26 180 kile gabonát termesztett. 10 0 Egy kile 25,25 kg-ot tett ki, 10 1 ennek megfelelően az össztermés 654 tonnára és 5 q-ra rúgott. Ily módon az 595 makói adózó (tizedfizető) háztartás mindegyikére 1 tonna és 1 q gabona jutott. Később, a kíméletlen adóprés — netán a valamivel rosszabb termés — miatt valamelyest csökkent az egy főre eső termésmennyiség. 1579-ben ugyanis „csak" 692 tonna, 2 q és 25 kg gabonatermést csépeltek ki a kazlakból a makói parasztgazdák. 10 2 így a 710 adózó háztartás közül mindegyikre már csupán 9 q 75 kg gabona jutott. Ekkora termést kenyérgabonából a csanádi szandzsákban sehol sem takarítottak be; a legfejlettebb magyarországi török tartomány, a budai szandzsák területén is csak Ceglédnek (1501 tonna), Nagykőrösnek (892,5 tonna) és Vácnak (699 tonna) volt ennél nagyobb össztermése búzából és rozsból 1562-ben. 103 Az 1 tonna körüli gabona átlagtermésre aligha volt szüksége valamennyi makói ház9 3 L. a 92. jegyzetet, továbbá: Fenyvesi L.: Szentes... Kzt. 1986. 24—25. 9 4 MOL. E148. NRA. Fasc. 1763. Nr. 43. (Gyula, 1560. aug. vége). 9 5 Káldy-Nagy Gy.: Magyarországi... 1970. 33—34. 9 6 Kandra Kabos: Eger... HL 1886. 530. 9 7 MOL.E.156.U et C. Fasc. 76. Nr. 1. „Inventarium... Giula" (1559),. 9 8 L. a 245. jegyz., továbbá: Blazovich L.: Csongrád... 1985. 148—151. 9 9 Káldy-Nagy Gy.: Magyarországi... 1970. 27. 10 0 Uő: A gyulai... 1982. 27. 10 1 L. a 254. jegyz.! 10 2 Káldy-Nagy Gy.: A gyulai... 1982. 27—28. 10 3 Uo. 26—28.; Fenyvesi L.: Kecskemét gazdasági... 1979. 81. p. 10. táblázat. 20
