Tóth Ferenc: Erdei Ferenc hadbírósági pere. A Makói Múzeum Füzetei 53. (Makó, 1986)

terrorhadjárat ellenére az illegális kommunista tevékenység tovább folyt, 1932 februárjában újabb kommunista szervezkedés nyomára bukkantak. A rendőrségi terrorakció következtében az illegális munka többek között kulturális és sportegyesületekben folyt. A makói munkások az 1920-as évek végén kezdtek érdeklődni az eszperantó nyelv iránt. Sulyok József papucsos 1928-ban részt vett Erdős Ernő esti tanfolyamán, majd Szegeden az Építőmunkások Otthonában Tombácz Imre, Cseszkó Jenő és Kovács István haladó tanfolyamán. A Magyarországi Eszperantó Munkások Egyesületének makói csoportja 1932. május 22-én jött létre. Alapító tagok: Czene Imre asztalos, Háló Bálint asztalos, Hercz Árpád kereskedő, Karácsonyi Sándor cipész, Kemény Sándor kereskedő, Király Erzsébet háztartásbeli, Kiss Imre lakatos, Kovács Károly asztalos, Körösi Mária varrónő, Rozsnyai Viktória varrónő, Sulyok József papucsos, Szabó Jánosné háztartásbeli, Szabó József csizmadia, Tkács (makóiasan ezt a szlovák eredetű nevet Takácsnak mondták) Sándor asztalos, Tóth Rozália varrónő, Varga Imre cipész. Elnökük: Sulyok József, titkáruk: Kovács károly lett. A csoport megalakulását bejelentették az alispánnak, akinek az utasítására a rendőrség széles körű nyomozást indított. Megállapították, hogy a vezetőségi és alapítótagok közül többen ismert szocialisták és a szociáldemokrata párt tagjai. A nyelv tanulásával az a céljuk, hogy megkönnyítsék a nemzetközi érintkezésüket és a munkásság között fejlesszék a nemzetköziség gondolatát. Ilyen szakvélemény alapján az alispán nem vette tudomásul a csoport megalakulását. Az elnökség fellebbezett, de a belügyminiszter az alispáni határozatot hagyta jóvá. Erre a csoport a munkásotthonba tette át a székhelyét, így már nem volt szükséges a működéshez külön hatósági engedély. A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének harmincharmadik csoportjaként tevékenykedtek.

1 1931-től a Demény frakcióhoz tartozó fiatalok kerültek a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének vezetőségébe. Az országos központtal Kovács Károly és Sulyok József tartotta a kapcsolatot. Budapesten konferenciákon, előadásokon vettek részt, megismerkedtek Demény Pállal és Rudas Bélával. Kérésükre előadókat küldtek Makóra, így: Stumpf Jánost, Bódi Vilmost, Szűcs Józsefet és Lájer Józsefet. Ez utóbbi személy került kapcsolatba az Erdei családdal. Lájer József 1906-ban, Mezőtúron született, asztalos szakmát tanult. 1926-tól a famunkások kispesti csoportjának lett tagja, 1928-ban a vezetőségbe is beválasztották. „Én Deményék kispesti ifjúsági csoportját vezettem — emlékezik Lájer József—, mely kezdetben nem a szociáldemokrata párt ifjúsági csoportja volt, hanem a kispesti famunkások kultúrgárdája. Úgy működött, mint Strumfeld Aurél kultúrgárda. Demény Pál kizárása után vittek át a szociáldemokrata pártba. Az akkori vezető, Linhardt Antal mondta, hogy itt jobban kéznél vagyunk, nem fogunk annyira szétkalandozni és frakciós befolyás alá kerülni. Ekkor fel is lendült az ifjúsági csoport, Az új Országos Ifjúsági Bizottság választásánál, melyet 1932 decemberében tartottak, a kispesti csoporttól voltam küldött. Ezekből a küldöttekből kellett megválasztani az új Országos Ifjúsági Bizottságot, amelybe engem is beválasztottak. Ennek hét tagja volt, az alelnöki tisztséget osztották ki rám. Egy Rácz nevű csepeli küldöttel képviseltük a deményistákat. Ezalatt a deményisták kezükbe kerítették a központi eszperantó szövetséget és az eszperantó fedőnév alatt nagyszabású szervezési munkát végeztek. 1933 februárjában engem küldtek mint eszperantistát Makóra, hogy ott oktassam az embereket marxista ideológiára."

2 1 Rátkai Á. 1978. 5—7. 2 Lájer J. 1981. 4