Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
Móra Ferenc Makón. Születésének 75. évfordulójára
ünneplésén. 1924 szeptemberében az ő Csőszjogadás című egyfölvonásosát is játssza a makói színház, Juhász Gyula és a szintén szegedi Réti Ödön egy-egy jelenetével együtt. Ekkor készül a híres kép, melyet tréfásan az „aradi tizenhármak" képének nevez a hagyomány: az azóta már lebontott makói színház előtt áll Móra Ferenc, Juhász Gyula és Réti Ödön, a három vendég író, s a háttérben a fiatal József Attila is, néhány helybéli, köztük Espersit János társaságában. Juhász Gyula és a festőművész, Károlyi Lajos szakállas alakja okozta, hogy a később kirakatba került képet a jámbor makaiak az aradi vértanúk már megfogyatkozott csoportjának nézték... Maga Juhász Gyula is elmeséli az esetet a Móra-emlékkönyvben. „Móra Ferenc Makón." Sokszor olvassuk a régi újságok hírrovatában ezt a rövid címet, alig pár szóval bővebb szöveg fölött. A Makói Friss Újság 1923. július 7-i számában azt olvassuk, hogy az író háromhetes pihenőre Diósszilágyi Sámuelhez érkezett. De milyen lehet ez a pihenő, amikor azt is közli a hír, hogy kirándul majd a Táncoshalomhoz, és ott ásatásokat végez. Két év múlva, 1925. május 10-én közli a lap, hogy Móra este érkezett a városba, s a másnapot is még ott tölti. Ugyanez év nyarán, július 22-i számában a kis hír nagy és érdekes eseményt örökít meg: Festő, költő és író találkozása a címe, s beszámol arról, hogy Diósszilágyi Sámuel lakásán ünnepelte 18-án, szombaton este Móra Ferenc születésnapját — Juhász Gyula és az azóta Kossuth-díjjal kitüntetett, máig is élő Rudnay Gyula társaságában, több makói és szegedi jóbarát, így Espersit János és Károlyi Lajos részvételével. Itt dolgozott akkor Rudnay mester tanítványaival együtt a Maros-parton, a makóiak vendégszeretetéből és áldozatkészségéből létesített makói művésztelepen. A város művelődéstörténeti hagyományainak legszebb szimbóluma ez a találkozó! Sokáig nem járt ezután az író Makón. A helyi lapok írják 1931 áprilisában, hogy május 2-án előadást tart a városban Móra Ferenc, aki már hét esztendeje nem szerepelt a makóiak előtt. Az előadáson kívül ez idő tájt is sokat ásat a város környékén, s erről ad hírt a Makói Friss Újság 1931. július 7-i számában megjelent nagy cikke Levél — Makóra címmel. Ebben elmeséli kiszombori ásatásainak történetét, s megírja, hogy amikor a hivatalos hatóságoktól nem kapott autót a Makóról való kiutazáshoz, egy egyszerű parasztasszony, özvegy Nacsa Andrásné ingyen fuvarozta ki kocsiján. Még jellemzőbb a másik köszönnivalója, Takács Imre makói kőművesnek, aki nem sajnálta a fáradságot, s míg a tanult úriemberek ügyet sem vetettek egy építkezés során előkerülő régészeti leletekre, ő tollat fogott, s megírta a múzeumigazgató írónak a hírt. Az egyszerű dolgozó embereknek a kultúra, a tudomány iránti önzetlen, áldozatos tiszteletét örökíti meg ebben az írásában Móra, nem kis büszkeségére Makó népének. Makón született a Georgikon, Mórának ez a csodálatosan szép, a paraszti életről és a hazai természet szépségeiről írott könyve; itt fogant a makói határban, s itt öltött testet vendéglátójának csöndes, nyugalmas házában. Bizonyíték rá a hálából megküldött dedikált kötet ezzel az ajánlással: „Drága jó gazdámnak, akinek házában írtam ezt a könyvet." Erre is büszkén gondolhat a makói könyvolvasó, ha mindnyájunk kedvelt írójának ezt a szép könyvét lapozgatja. S talán le is róhatná háláját Makó népe az író iránt, ha születésének mostani évfordulóján megfogadná, hogy szerény emléktáblával jelöli meg a helyet, ahol a magyar irodalom e nagy teremtő elméje, Móra Ferenc, „a tiszteletbeli makai", pihent és alkotott. Viharsarok, 1954. július 18. 30
