Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Bálint Nagy István emlékezete

Bálint Nagy István emlékezete Ötven éve halt meg. 1893. január 1-én született Makón. Apja szabómester volt, heten voltak testvérek, 1912-ben érettségizett szülővárosának gimnáziumában, utána a pesti egyetem orvoskarára iratkozott be. A háború megszakította pályáját: a szegedi 46. közös gyalogezred egészségügyi katonájaként szolgált, majd koleragyanúsként került haza, a szegedi hadikórházba. Itt és később a csepeli hadikórházban műtőorvosi munkát végzett. A háború után szerezte meg orvosi diplomáját: 1922ben avatták doktorrá. Utána szülővárosának közkórházában kapott alorvosi állást. 1928-ban az akkor szervezett orr-, fül- és gégegyógyászati osztály főorvosa lett. Alig jött bele a gyakorlati gyógyítómunkába, szakírásaival adta tanújelét tudományos hajlamainak. Az Orvosi Hetilapban 1926-ban jelent meg első közleménye Mandulakő esete címmel. Később szűkebb orvosi területének tapasztalatain kívül a történeti érdeklődésének megfelelően is publikált. A Csanád vármegyei levéltárban búvárkodva az egészségügy és az orvoslás történetének számos értékes adatára bukkant, és ezeket kitűnő dolgozatokban tette közkinccsé. 1928-ban A boszorkányok gyógyító és rontó kuruzslásairól címmel közölt nagyobb tanulmányának érveit kevéssel később Boszorkányüldözés Magyarországon a 16. században című vitairatában védelmezte meg. Kolerajárványok Csanád vármegyében című terjedelmes munkája — főműve — 1928-ban a Csanádvármegyei könyvtár című sorozat 15. köteteként jelent meg. 1928—29-ben Bálint Nagy István ösztöndíjjal a bécsi Collegium Hungaricum lakója lett. Részint az ottani gégészeti klinikán képezte magát tovább, részint a bécsi levéltárban búvárkodott. Kutatásainak eredménye 1929-ben jelent meg Sámboky János orvosi működéséről címmel. 1930-ban jelent meg magyarul Paul de Kruif nagysikerű könyve, a Bacillusvadászok. A magyar tudósok portréival kiegészített könyvben a legtöbb hazai „bacillusvadászról" Bálint Nagy István írt (Paterson Hain János, Hőgyes Endre, Lőte József, Fodor József, Liebermann Leó, Jancsó Miklós). 1931. május 7-én Bálint Nagy István Az orvostudomány renaissance-ának befolyása a magyar orvosi viszonyokra címmel magántanári próbaelőadást tartott a szegedi egyetemen. Ennek alapján Egyetemes orvostörténelem tárgykörből magántanárrá habilitálták. Szép tisztségének nem sokáig örülhetett. Egy gégerákos beteg műtéte során megsértette egyik ujját, és az elmérgesedett sebet antibiotikumok híján akkor még nem tudták gyógyítani. A szegedi sebészeti klinikán fejezte be fiatal életét 1931. december 2-án. Az egyik legszebb nekrológot volt makói tanára, akkor már a szegedi egyetem professzora, Győrffy István írta róla az Acta Biologicában. Nemrég az Orvosi Hetilapban Szállási Árpád elevenítette föl alakját (1975). Többek között ezt írta róla: „Érdekes kettőségű egyéniségében megfért az elmélyedő, visszahúzódó kutató a vidám, mulatós kedvű világfival. Korai kidőltével egy nagyon sokat ígérő pálya tört derékba... Bálint Nagy István a mi lett volna, ha... fájdalmasan jogos kérdése nélkül is maradandó értékű levéltári orvostörténész kutató." Csongrád Megyei Hírlap, 1981. december 2 93