Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
A Kecskeméti fiúk
A Kecskeméti fiúk Még élhetnének: ikrek voltak, 1901. október 31-én születtek, tehát nyolcvanévesek volnának. György 1944-ben Auschwitzban pusztult el. Pál tavaly ősszel halt meg az Egyesült Államokban. A makói főrabbi fiai voltak. Apjuk, Kecskeméti Ármin (1874—1944) tudós férfiú volt, 1931-től a szegedi egyetem magántanára A zsidóság története az ókorban tárgykörből. Első nagy műve A zsidó irodalom története két kötetben (1908—9). A Csanádvármegyei könyvtár sorozatában jelent meg A Csanád megyei zsidók története (1929) című dolgozata. Fiait a makói gimnáziumban 1914/15-ben Juhász Gyula tanította történelemre. A költőnek ugyan magyar és latin volt a szaktárgya, de a háború kitörése után a bevonult kartársakat helyettesíteni kellett, így tanított ő a IV/A osztályban históriát is. József Attilát még Makón megismerték, valószínűleg Espersit János házában. Vágó Márta, akinek a Kecskék, ahogyan baráti körben emlegették őket, szűkebb környezetéhez tartoztak, 1928. július 23-i levelében úgy oktatgatta József Attilát, hogy Kecskeméti Györgyöt idézte, mondván: Gyuri szeret téged, „bár nagyon szigorúan kritizál". „Ugyan azt állítja, hogy ez nála a valamire becsülés jele. Ázt mondja, hogy Makón, nem tudom már, kinél szoktatok találkozni, akivel ők mindig ezer érdekes dologról beszéltek [...] na szóval, ha Te odamentél, és ők folytatták ezen érdekfeszítő objektív témákat, akkor Te igen bágyadt és idegen lettél, és sértett külsőd volt, és csak akkor élénkültél fel, ha sikerült magadra, tehetségedre stb. téríteni a szót. És bár új verseiden nagy fejlődés látszik, az ő érzése szerint azért túl tetszetősek és csinosak, és ő attól fél, hogy még mindig túl sok szándék van bennük, hogy az irodalomtörténet majd ezt meg azt konstatálja." Nemegyszer dorgálta Márta a költőt a szerinte túlságba vitt önérzetességéért, amelynek magyarázatát később József Attila éppen neki írta meg: ha nem táplálná magában ezt az öntudatot, úgymond, összeroppanna a külső világ ellenségessége, nyomása alatt. Levelezésükben gyakran szerepelnek a Kecskeméti fiúk. György ekkor a pesti zsidógimnáziumban tanított, és mellékesen cikkeket írogatott, majd 1931-től a Pester Lloyd című, német nyelvű, baloldali magyar lap munkatársa, 1936-tól felelős szerkesztője volt. Márta apja, Vágó József, ugyanakkor a lap közgazdasági rovatvezetője. Pál is újságíró volt, de 1927-től Berlinben élt, s csak nyaranta látogatott haza. Á Kecskeméti fiúk, Márta és József Attila találkozásáról 1928 nyarán a Lánchíd kávéházban Márta ír könyvében, nagyon jellemzően ábrázolva azt a filozofálgató légkört, amelyben ez a kisded társaság (hozzászámítva még a Kecskemétiek későbbi sógorát, Mannheim Károlyt is, ugyanennek a körnek jeles szociológus tagját) hétköznapjait is élte. Mind a két Kecskeméti fiú erősen elméleti hajlamú volt; nem véletlen, hogy Pál később Kaliforniában a szociológia professzora lett. Vágó Márta 1928 őszén apja kívánságára Londonba ment. József Attila írta neki szeptember 12-én: „Kecskékkel nem beszéltem — kerülöm az embereket, még a jókat is. De most, hogy reklamálod, fölnézek hozzájuk..." Aligha kereshette föl őket, mert 16-án megismételte: „Kecskékkel sem találkoztam..." Október 6-án viszont már ezt írta: „Ma délután együtt leszek Kecskékkel. Olyan kedvesek és olyan boldogok..." 10-én már beszámolt a találkozásról: „Kecskékkel beszéltem, most mindjárt elrohanok hozzájuk — nagyon szeretem őket, ha ők nem is tudják, és csak keveset is sejtenek belőle." Márta féltékeny volt az otthon maradt költőre, s egyebek közt a Kecskeméti Fiúk véleményére hivatkozott: „a Kecskék, Lederer, itteni barátnőim stb., azt mondják, hogy egy olyan típus, mint Te vagy, akinek alapjában véve minden nő tetszik, csak addig tud hű maradni, míg meg nem kapta szerelme tárgyát, de 94
