Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Nemzeti Színház — Az első szerződés

Négy nappal a Bájital előadása után már a Doppler opera bemutatójára került sor. Szeptember 29-én volt a Benyovszky, vagy a kamcsatkai száműzött c. 3 felvonásos, magyar szellemű, „komoly" operának a bemutatója. Az opera szövegét a színlap szerint K. R. írta, illetve ott csak a monogram volt olvasható. A szövegíró Köffinger Rudolf, jeles pesti orvos, egyúttal kitűnő zenész, énekes és festő. A szöveg Kotzebue drámájának magyarítása, tehát nem puszta fordítás, hanem „honi átültetés". Az opera zenéje nem a legkiválóbb, zenei értéke vitatható, de rendkívüli volt az a hatás, amelyet magyaros motívumaival a közönségre gyakorolt. Az operában Hollósy Kornélia Afanázia szerepét énekelte. Mind a művésznőt, mind pedig a szerzőt „rettenetes tapsviharban hívták ki többször egymásután". Mellettük Füredy, Benza, Wolf, Kőszeghy osztoztak a sikerben. Ezen év ősze egyéb jelentős eseményt is hozott a színházban. Amiről már tavasszal írtak a lapok, az most bekövetkezett: Ráday Gedeon névleg megmaradt ugyan országos főigazgatónak, de a színház tényleges vezetését aligazgatói címmel a színházhoz visszahívott Bajza József vette át. A színház megnyitása után támadták Bajzát, s ő egy év múlva vissza is vonult az igazgatástól, most kitörő örömmel üdvözölték, minden részről. Erre a változtatásra a színház súlyos anyagi helyzete miatt került sor, mert bár Ráday fellendítette az operát, az minden pénzt felemésztett, s a megajánlott országos segély és bérjövedelem elfogyott, s a napi bevételből kellett élnie a színháznak. A sajtó egy része Bajzától az opera bizonyos fokú visszaszorítását várta. Dicsérték az általa teremtett példás rendet, de nem hallgatták el azt sem, hogy a Schodelné és Hollósy közti ellentét, a kölcsönös bosszantás nem szűnt meg. Majd megtámadták, mert a november 6—10-ig vendégszereplő Albonival előadott operát és opera részleteket a Nemzeti Színház közreműködő tagjai — köztük Schodelné és Hollósy Kornélia is — olaszul énekelték, a vendégművésznőre való tekintettel és az ő kedvéért. Bajza rovására írták azt is, hogy több művész betegsége vagy betegeskedése miatt a műsor gyakran eltért a hirdetett-tői, az opera előadások száma pedig hirtelen megcsappant. Pedig Bajza igazán nem tehetett róla, hogy Schodelné hosszabb ideig, Hollósy pedig kétízben is kénytelen volt betegségére való tekintettel lemondani szerepét. Utóbb már az is elterjedt, hogy Hollósy — orvosi tanácsára — végleg visszavonul a színpadtól. Ezt az eléggé kínos helyzetet Erkel Ferenc Hunyadi László c. operájának felújítása és a nyomában támadt lelkesedés, az elért nagy siker tették elviselhetőbbé. November 13-án volt a felújítás, amikor Schodelné Szilágyi Erzsébetet, Hollósy Kornélia pedig Gara Mária szerepét énekelte. A felújítás alkalmából a Pesti Divatlap Barabás Miklósnak Hollósy Kornéliáról Gara Mária szerepében készült kőrajzát közölte, pedig „egy kőnyomatú arckép megjelenése abban a korszakban nagy esemény volt" — írta később Jókai Mór. 1848. év elején szárnyra kapott az a hír, hogy Hollósy Kornélia felbontja szerződését. Hogy volt-e alapja ennek a hírnek, s ha igen, az a Schodelnéval való változatlan feszült viszony, vagy a Bajza által lecsökkentett operaelőadások miatt került-e forgalomba, bajos megállapítani. Lehet, hogy mindkét tényező befolyással volt a hír elterjedésében. Ugyanakkor felrepült Schodelné eltávozásának híre is, s a sajtóban megindult a két párt hírlapi párbaja. Mindkét fél részéről nyilatkozatok és ellennyilatkozatok, állítások és cáfolatok tömege jelent meg. Nem csoda, ha Hollósy ebben a zűrzavarban csakúgyan elkívánkozott volna a színháztól. Végül is mindkét művésznő megmaradt a színház kötelékében, lassan elültek a viharok és tovább folyt a munka. Alig léptek át az új évbe, új operát mutattak be. 1848. január 15-én került színre először Lortzing: Cár és ács című, 3 felvonásos vígoperája, Füredy Mihály jutalomjátékául. Hollósy Mari szerepét alakította, s 15