Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — Az első szerződés
bár az operai együttes legjobb erői működtek közre, az előadásnak nem volt nagy sikere, sőt némely kritika hideg közönyről írt. Hollósy fárasztó és hálátlan szerepében mégis tetszést aratott, azonban „inkább általánosan kivitt kedvességéért, mint szerepének helyes betöltéséért." Mellette a többi szereplő is „dicséretes szorgalommal" működött. Ez a langyos dicséret megrovásnak is beillik. Annál nagyobb diadalt aratott Hollósy Kornélia január 29-én, amikor a már nagyon is gyakran játszott Ernani volt a műsoron és február 9-én, amidőn a Sevillai borbélyt adták. A Domino álnév alá rejtőzködő Bulyovszky Gyula a legnagyob elragadtatás hangján írta bírálatát és hosszan beszámolt vidéki olvasóinak a „Kornélia diadalokról". Rosina szerepében az énekleckében énekelt magyar dalai, Petőfi verseire és Egressy Béni zenéjével, határtalan lelkesedést váltottak ki. A február 26-án bemutatott Verdi operában, a Macbethben Hollósy nem játszott, a Lady szerepében Schodelné aratott nagy sikert. Ezután úgy látszott, hogy rendeződnek a dolgok, Schodelné tábora is megnyugodott, hogy kedvence ebben az operában vetélytárs nélkül arathatott sikert, amikor március 15-re megmozdult az utca, kitört a forradalom. Este a kivilágított színházban a közönség kívánatára — műsorcserével — Katona József Bánk bánját adták, de a következő napokban a színház volt a város egyik legelhagyottabb épülete. A közönség a kávéházakban tárgyalta az eseményeket, sem a színi előadásokat, sem az operaiakat nem látogatták. „Kinek jutna eszébe a mai világban színházba járni? — kérdi az egyik újságíró — A játékrendre az Isten visel gondot... a színészek és a színésznők patrouillirozni járnak... a közönség csupa hazafiságból nem jön a színházba... a művészet csupa hazafiságból elreked... No de mindez a hazáért történik és így nagyon jól van." Nagyobb közönséget a színház csak a május 13-án bemutatott új opera premierjén látott, amikor Mercadante: Horatiusok és Curiatiusok című 3 felvonásos operája került színre, Hollósy jutalomjátékául. Az opera hősi tárgyválasztása is sok nézőt vonzott, Hollósy kedvéért is sokan mentek a színházba, s kitűnő volt a szereposztás is. Felléptek: Kőszeghy, Füredy, Wolf, Hubenayné, Bognár. Hollósy Camilla szerepét énekelte, szereplését a sajtó sikerként könyvelte el, de az opera ennek ellenére mindössze kétszer került színpadra, magyarán: megbukott. Hogy a bukás oka az opera zenéjének érdektelensége volt-e, vagy a közhangulat és az emberek más irányú érdeklődése, a szabadságharc eseményei — nehéz lenne eldönteni. A színház életében változást csupán Bajza Józsefnek az aligazgatói székből június 2-án történt távozása hozott. Az anyagi nehézségekkel ő sem tudott megbirkózni, helyét átadta Erdélyi Jánosnak, a drámabíráló bizottság eddigi jegyzőjének. A színház tagjaihoz intézett búcsúszózatában Bajza ezeket írta: „Virágozzék a felszabadult haza, s adja Isten, hogy a nemzeti színügynek is nemsokára feltámadjon napja." A viszonyok Erdélyi vezetése alatt sem javultak, de nem is javulhattak, mert főként az izgatott, zavaros helyzet tartotta távol a közönséget a színháztól. S hogy a színház belső rendje teljesen fel nem borult, az Fáncsy Lajos ügyvivő titkár érdeme, aki a forradalmi idők alatt is hűségesen kitartott helyén. Június közepén Hollósy is megkezdte nyári szabadságát. Arról szó sem lehetett, hogy apja gertenyesi birtokára menjen haza, mert ekkor már a délvidéken a nemzetiségek elszakadási mozgalma mindinkább erősödött és kisebb-nagyobb csapatok szabadon garázdálkodtak. Ebben a kritikus időben a színházat sem lehetett teljesen magára hagyni. Nyaralását tehát úgy oldotta meg, hogy kiköltözött a Svábhegyre, s onnan egy-egy előadásra bement Pestre. A gyorsan változó és egymásra torlódó események közelről érintették Hollósy Kornéliát is. József bátyja a császári hadseregből a honvédségbe lépett át, ő maga, amidőn országos gyűjtés indult meg a honvédség felszerelésére és az önálló Nemzeti 16
