Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

50 teményessé alakítása ellen erélyesen tiltakozik. 1795-ben szigorúan eljárnak azon gazdák ellen, akik szőlőik helyén kukoricát, dohányt, tököt, hagymát vagy más véleményt termelnek. A tanács felszólítja őket földjüknek szőlővel való újbóli beültetésére. Amennyiben e fölszólításnak nem tesznek eleget, szőlőföldjüket elkobozzák és másnak adják. Hasonló tapaszlalatok indítják a következő évben a tanácsot arra az elhatározásra, hogy Új Jángoron végleg beszüntessék a szőlőföldek kiosztását. A belterjes gazdálkodás e tilalmak dacára is emelkedőben volt, a tanács látva az ürmösháti, jángori, borzháti és czirokméhesi kertészek gyarapodását, árendájukat már 1799ben felemelte. Néhány évtizednek kellett eltelni, míg megszűnt a hatóságoknak a veteménylermelés iránti ellenszenve. A XIX. század elején méfr nincs kifogása a tanácsnak a veteménylermelés ellen, 1817-ben pedig már maauk a bírák szorsal51 mázzák, hogy a serház melletti tüzesekből 20 hold föld veteményessé alakíttassék. A püspöki uradalom makói irattárában négy részletes kimutatásra akadlunk, amelyek az elpusztult szőlők helyén meginduló hagyma és zöldségtermelésről számszerű adatokat is tartalmaznak. E kimutatásokból nemcsak a hagymatermelés legelső idejébe nyerünk bepillantást, hanem azt is kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a termelés megindítói nem idegenből idetelepített kertészek voltak, hanem Makó őslakossága — számotvetve az eddigi szőlőművelés eredménytelenségével és az új értékesítési lehetőségekkel — önként tért rcí erre a foglalkozásra. Ez adatok szerint a makói határban a legelső hagymaföldek Verébhegyen, Kakáson, ószentlörinczen és Üjszentlőrir.czen voltak. Tekintettel arra, hogy a hagymatermelésről hiteles adatokat tartalmaznak — a hoszszú névsor elhagyásával — ideiktat52 juk mindegyiket. /. „Azon Verébhegyen (Verebes) levő Szőlős Gazdáknak nevei, akik szőlleikel önként az víz árja miatt kivágták és veteményes kertnek fordították." Kelt Makón, 1818. július 11. E szerint 12 szőlősgazda közül négyen kipusztult szőlőjükbe csak vöröshagymát ülteteltek, 8 gazda pedig a vöröshagyma mellett krumplit is. Csak 12 névről lévén szó, a neveket is közöljük. Borka István, Kútasi József, Polgár István, Kádár István, Nagy Mihály, Rácz Pál, Békési András, Bódi István, Német János, Német Péter, Fazekas András és Kotsís Mihály. 2. „Azon Kákási szőlőkben találtatott vetemények conscriptiója, melyek 1818. esztendőben dézsma alá vétettek. Kelt Makó, 1818. július 16." Az összeírásban szereplő 25 gazda mindegyike ültetelt vöröshagymát, csupán kettő-kettő akadt közöttük, akik sárgarépát és petrezselymet is ültetlek. 3. „Az Szőlős és Kertes gazdák53 nak nevei, melyek az Uj-Szentlőrinci kertekben a következendő veteményeket vetettek és conscribáltattak. Kelt Makón 1818. július 18-án." E felsorolás a legrészletesebb, összesen 210 szőlőföldről, illetve parcella tulajdonosról emlékezik meg. Pontos adatokat találunk benne a termelt fokhagyma mennyiségéről, annak feltüntetésével, hogy hány sor és rend illetve fej van az egyes táblákban. E kimutatás szerint 112 gazda el,pusztult szőlőjébe engedelem nélkül fokhagymát ültetett, 27-en megkísérelték a szőlő újbóli beállítását. 49 gazda paszulyt ültetett, tököt és kukoricát mindössze csak négyen; 32 szőlőskert pusztán áll. Látható a felsorolásból, hogy itt a többi veteményekkel szemben a fokhagyma dominál. Ugyané kimutatás kilátásba helyezi a vöröshagyma, krumpli és más őszi vetemények összeírását is, amire azonban nem sikerült ráakadnom. 4. Az Ó-Szentlőrinczi Szőlőkben 17