Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

54 mindenfele vetemények Ccnscriptiója, ahn! rész szerént szántszándékkal szöllejeiket kivágták, rész szerént a földnek vlz árjától kivesztek. Kelt Makón, 1818. július 10." E kimuta­fés a vöröshagyma, káposzta, krumpli, paszuly, sárgarépa és petrezselyem termeléséről közöl adatokat. A felso­rolt 39 szőlőtulajdonos közül vörös­hagymát ültetett 35, káposztát 11, krumplit 20, paszulyt 17, sárgarépát 5, petrezselymet 12 gazda. Amint látható itt a vöröshagyma szerepel túlnyomó részben. 39 közül csupán 4 gazda akadt, aki hagymát nem ül­tetett. Ez összeírások mindegyikét Kőszeghy Ferenc uradalmi tiszttartó írta alá. Hogy hasonló visszaélése­ket megelőzzenek, meclörlént, hogy egyes külterületeken az uradalom a gazdák tiltakozása ellenére is elren­delte a szőlők kivágását. Röviden összegezve a mondot­takat, a hagymatermelés első korsza­két így vázolhatjuk. Makón a nagy­bani hoKvmatermelés n XVlll. szá­55 zad utolsó évtizedeiben veszi kezde­tét. Szoros kapcsolatban áll a szőlők kipusztulásával, a bor értékesítési lehetőségeinek csökkenésével és az állandó hadsereg hagyma iránti nagy­bani keresletének kielégítésével. Nem­csak az állandó áradás veszélye fenyegeti a virágzó szőlőtermelést, a gazdák amúgy sem találják meg benne szómításukat és kénytelenek más jövedelmi forrás után nézni. Az elpusztult szőlőföldeket nem ültetik be többé, sőt gyakran szánt­szándékkal kivágják a szőlőtőkéket és áttérnek más termelésre. Átmene­tileg kísérleteznek dohánnyal, pap­rikával, repce, len és kendertermesz­téssel, végül is a zöldségtermelés mu­tatkozik a legjobb kereseti forrásnak. A veteményes kertekké alakított szőlőföldeken a hagyma mellett ül­tetnek más zöldségféléket is, sárga­répát, petrezselymet, káposztát, bur­gonyát és hüvelyeseket. A makói zöldség a szomszédos piacokon jó hírnévre tesz szert és az egyre távo­56 labbra Járó klcslnybenl árusítók meg­győződnek róla, hogy főleg a hagy­mából nagyobb tételeket Is el lehet adni. A hagyma jó hímeve a had­sereg figyelmét is csakhamar felkelti, amely rövidesen mint nagybani fo­gyasztó jelentkezik. Az állandó kereslet megteremti a nagybani termesztés feltételeit, a makói gazdák fokozott gonddal vég­zik a hagyma ültelését és fajtájának nemesítését. A város határában a szőlőföldek veteményes kertekké ala­kulnak, amelyekben a legtöbb par­cella a vörös és fokhagymának jut, a többi zöldségfélék termesztése las­sanként csak a közeli piacok és a háztartás szükségleteire redukálódik. A XIX. század első évtizedeiben már teljesen kiszorítja a hagyma a dohányt, paprikát, lent, kendert és repcét. A hagymakerlés?ek ősei a hagyma minőségét rövid néhány év­tized alatt oly fokra emelik, hogy hírneve az ország határain túl is el­jut és elfoglalhatja megillető helyét 57 Európa piacain. Amint Szirbik Mik­lósnak nincs semmi szerepe a hagy­matermelés megalapozása és fellen­dítése körül, épúgy nincsen egyetlen idegen telepesnek sem. Nem vitat­hatjuk el e téren Makó tősgyökeres lakosságának érdemeit, makóiak vol­tak az első hagymakerlészek, ők emelték a makói hagymát arra a hírnévre, amelyen ma áll. A hagyma­kereskedelem első közvetítői is hely­beli tergovócok és cserések voltak, ők teremteltek a makói hagymának piacot, ők szállították a közeli he­lyekre tengelyen, távplabbra pedig vízi úton. Idegen. — görög, örmény és zsidó — kereskedők a hagymakereske­delembe csak akkor kapcsolódnak bele, midőn az úttörő munkát a helybeliek már elvégezték. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom