A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

JUST Zsuzsanna – MACZEL Márta – MARCSIK Antónia – Molnár Erika: Paleopatológiai elváltozások Sándorfalva-Eperjes 10. századi embertani anyagában

MFMÉ - StudArch X (2004) 483-492 PALEOPATOLÓGIAI EL VAL TOZÁSOK SÁNDORFAL VA-EPERJES 10. SZÁZADI EMBERTANI ANYAGÁBAN JUST Zsuzsanna - MACZEL Márta - MARCSIK Antónia - MOLNÁR Erika BEVEZETÉS Egy történeti időszakban élt emberi populáció megismeréséhez, biológiai státuszának felállításához paleopatológiai vizsgálatok is szükségesek annak ellenére, hogy csak csontvázleletek és fogak állnak rendelkezésünkre. A leletek kóros jellegeinek felderítése során információt kaphatunk például táplálkozási viszonyaikról (hiánybetegségek megjelenése), némely fertőző megbetegedésről (tbc, lepra), az általuk végzett tevékenységről, életmódjukról (degeneratív ízületi megbetegedések, entesopathiák). Ennek érdekében került sor a sándorfalvai 10. századi széria emberi csontvázainak paleopatológiai vizsgálatára. ANYAG ES MÓDSZER A 105 honfoglalás kori csontvázleletből (FODOR 1985) 102 volt alkalmas paleopatológiai vizsgálatra. A leletek megtartási állapotának jellemzésére 3 fokozatú skálát alkalmaztunk, amely alapján a leletek 26%-a töredékes, 30%-a közepes, míg 44% jó megtartású. Ezek azonban csak megközelítő értékek, hisz az egyének csontvázleleteinek megtartási állapota ellentmondásos (pl. a koponyák nagy része töredékes — avagy hiányzik, ugyanakkor a hozzá tartozó váz jó megtartású). Az anyag paleopatológiai feldolgozása során esetenként radiológiai analízissel kiegészített makroszkópos vizsgálati módszert alkalmaztunk. A csontízületi patológiás elváltozásokat Steinbock nyomán (STEINBOCK 1976) — némi módosítással a következőképpen csoportosítottuk: 1. fejlődési rendellenességek, 2. traumás elváltozások, 3. fertőzések nyomai, 4. hematogén eredetű elváltozások, 5. metabolikus és hormonális megbetegedések nyomai, 6. degeneratív ízületi megbetegedések, 7. egyéb elváltozások, 8. fogazati rendellenességek. EREDMÉNYEK 1. Fejlődési rendellenességek Az anomáliák megállapításához Barnes könyvét vettük alapul (BARNES 1994), és az így megfigyelt elváltozásokat tájanatómiai régiók szerint osztályoztuk. A vizsgálat során súlyos mozgásszervi vagy egyéb funkcionális zavart okozó fejlődési rendellenesség előfordulását nem állapíthattuk meg, csupán a minor formákat 15 csontvázleletnél (14,7%). Mint a történeti embertani szériákban általában, a csigolyák rendellenességei voltak a leggyakoribbak hasadékképződések, szám feletti vagy csökkent számú csigolyák formájában. A csigolyaívek záródásának zavara a spina bifida, amely bármely gerincszakaszon bekövetkezhet. Leggyakrabban a sacrumon (sacrum bifidum) fordul elő. A sándorfalvai temetőben a sacrumot alkotó csigolyák ívzáródási zavara viszonylag ritka. Rész-