A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

JUST Zsuzsanna – MACZEL Márta – MARCSIK Antónia – Molnár Erika: Paleopatológiai elváltozások Sándorfalva-Eperjes 10. századi embertani anyagában

leges sacrum bifidumot 3 egyénnél (1 férfi és 2 nő), teljeset 1 férfi esetében észleltünk. Spina bifida 5 egyénnél figyelhető meg, két esetben az atlason (1 férfi, 1 Inf. II), egy egyénnél a második cervicalis csigolyán (nő), egy-egy esetben pedig thoracalis (1 férfi), illetve lumbalis csigolyán (1 férfi) manifesztálódott. A sacralisatio (az L5 vagy a farkcsigolyák sacrumhoz történő hozzácsontosodása), illetve a lumbalisatio (az első keresztcsonti csigolya a lumbalis csigolyákhoz hasonlít vagy éppen önálló képletet alkot) előfordulási aránya szintén alacsony. Az utolsó lumbalis csigolya 1 nőnél és 1 férfinál, a farkcsigolyák 2 férfinál csontosodtak a sacrumhoz. Lumbalisatio megjelenését 1 női és 2 férfi csontvázleletnél tapasztaltuk. 2. Traumás elváltozások Steinbock felosztását követve, a makrotraumás elváltozásokat a következőkképpen csoportosíthatjuk: fracturák (törések), tompa ütés hatására keletkezett csontsérülések, éles szerszám okozta csontsebek és dislocatiok (ízületet alkotó csontok helyzetváltozása). A szériában fractura nyomát mutató leletek száma alacsony. Hat egyénnél (5,9%) találtunk csonttörésre utaló elváltozásokat. A legsúlyosabb jellegzetességek a széria 75. sírjából származó idős nő bal combcsontján láthatók: a collum femoris nagymértékben megrövidült, a femur feje rendellenes helyzetű, a testtel mintegy 90 fokos szöget bezárva a trochanter major és minor között helyezkedik el (2. kép 1). A csontváz egésze porotikus, amelyet a gerincoszlop thoracalis és lumbalis szakaszán megfigyelhető kompressziós törések is jeleznek, így az osteoporosis feltehetően szerepet játszhatott a combnyaktörés kialakulásában. Bordatörést mindössze két egyénnél (1 nő és 1 férfi) figyelhettünk meg. Mindkét esetben többszörös törést tapasztaltunk. A 30. sírszámú maturus férfinál 3 bal oldali borda non-union („össze nem forrt") törése mellett a jobb kéz egyik kézközépcsontjának törése is látható. Két felnőtt férfinél a fibula diaphysisének distalis részén figyeltük meg gyógyult törés nyomait. Tompa ütés hatására bekövetkező gyógyult csontsérülést észleltünk egy aduitus nő bal halántékcsontján. Spondylolysisről akkor beszélünk, ha a csigolyaív folytonossága megszakad, és a rést fibrózus kötőszövet tölti ki. A megszakadás lehet uni-, illetve bilaterális. A kórkép etiológiáját tekintve az irodalmi adatok alapján 2 fő teória ismert. A szerzők egy része fejlődési rendelleneségnek tartja (pl. SARASTE 1993), és a jelenséget az ívek összecsontosodásának elmaradásával magyarázza. Mások feltételezik, hogy a hypoplasias íveket túlterhelési ártalom éri, és az elváltozás ennek hatására fejlődik ki. így például Merbs — a genetikai hajlamon kívül — a makrotraumák és az ismétlődő mikrotraumák szerepét hangsúlyozza (MERBS 1996; MERBS 2002). Anyagunkban spondylolysist 5 egyénnél (4,9%) tapasztaltunk. A jelenség valamennyi esetben bilaterális. Az irodalmi adatoknak megfelelően az elváltozások a lumbalis csigolyákat érintették. Két maturus korú férfi, két maturus és egy aduitus korú nő utolsó lumbalis csigolyáin figyelhettük meg az oldalsó ívek szakadását. A 105. sírszámú férfinál az L5 mellett az L4 csigolyán is bilaterális spondylolysis látható. 3. Fertőzések nyomai A fertőző megbetegedések a történeti népességek egyik leggyakoribb halálokát képezték. Az esetek jelentős részében a betegség lefolyása olyan gyors volt, hogy az egyén elhalálozott, mielőtt a fertőzés a vázrendszert érintette volna, így a csontvázmaradványokból viszonylag ritkán lehet következtetni infekciózus megbetegedésekre (ORTNER-PUTSCHAR 1985; ROBERTS-MANCHESTER 1995). Az anyagunkban megfigyelt elváltozásokat az úgynevezett nonspecifikus fertőzésekhez soroltuk, mivel a léziók makromorfológiai képe alapján, illetve egyes esetekben a speciális vizsgálati módszerek — mint pl. paleomikrobiológiai vizsgálat — hiányában nem mindig tudtunk következtetni azok eredetére. A 43. sír közepes megtartási állapotú felnőtt női csontváza súlyos fél oldali csípőízületi rendellenességet mutat. Az acetabulum sekély és szabálytalan formájú, felszíne egyenetlen, ami fertőzésre, gennyesedésre utal. A femur feje posztmortális sérülések következtében nem vizsgálható. Etiológiai tényezőként említhetjük meg a traumás hatás következtében fellépő fertőzést, ami az osteomyelitis kialakulásához vezetett (2. kép 2). A 105. sírban fekvő férfi bal oldali femurjának distalis epiphysise szintén fertőzésre, osteomyelitises kórképre utaló elváltozásokat mutat. A posterior felszínen két nagyméretű mélyedés alakult ki. Az egyik kb. 3x1,5 cm kiterjedésű, ennek mélysége mintegy 1,5 cm, a másik megközelítőleg kör alakú, 3 cm-es átmérővel. Ez az utóbbi lézió az