A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

NAGY Margit: Ornamenta avarica II. A fonatornamentika

ma, ráncolt homlok, mandula alakú szempár, egyenes orr, félköríves száj, fölötte egy vonallal jelzett bajusz, felkiáltójel formájú poncokból álló szakáll —, a régészeti irodalom joggal és régóta Krisztus-ábrázolásnak tartja. A korongon látható betűk Krisztusra utalnak: a görög ábécé első és utolsó betűi, az alfa és az ómega, Krisztus királyra a korong felső részén látható latin R(ex) betű. A korong szélét karmos állatlábakban végződő mandula alakú szempárok és kereszteződő állatalakok keretezik (5. kép 6) (ARRHENIUS 1986, 129-131). B. Arrhenius a linoni csüngő és az ákeri csat elemzése nyomán megállapította: semmiféle adat nincs arra vonatkozóan, hogy az emberfej-állatfigurák északi ábrázolásai régebben készültek volna, mint a téma kontinentális feldolgozásai, tehát nem bizonyítható, hogy az I. stílus egyik fő motívuma északról dél felé terjedt. Az ákeri csattal és a linoni koronggal több vonatkozásban is kapcsolódó délés délnyugat-németországi lemez- és mellkeresztek elterjedési térképe viszont a legfontosabb keresztény jelképnek a Rajna-Felső-Duna-vidékről észak felé irányuló terjedését igazolja (ARRHENIUS 1986, 142-145). A kardszíjveretek ábrázolásainak magyarázata kézenfekvő: védelem kérése a fegyver tulajdonosa számára. Valószínűnek tartjuk, hogy a szentendrei kardszíjveretek „emberfej-állatlábak" motívuma — a linoni koronghoz és az ákeri csathoz hasonlóan —, már bizonyos szinkretisztikus tartalommal rendelkezett. A szentendrei „hullámzó hajú" emberfejekhez ugyan nem találtam hasonlót, de a fejet keretező gyöngyözött szalagdísz, hasonló funkcióban, a cividalei S. Giovanni Battista-templom 7. század első felére datált lemezkeresztjének emberalakjainál (délmediterrán jellegű Krisztus-ábrázolások?) fordul elő (ROTH 1973, 194-195. Abb. 118: BERGAMINI-MENIS 1991, 102, Nr. 77). A kardveretek jelképeinek szinkretizmusárajellemző a wesel-bislichi (Vesztfália) 6-7. századi frank temető 39. síregyüttese, melyben a kardszíjat állatalakos veret (6. kép 7), állatfigurákkal körülvett maszkos veret (6. kép 10) és két kisebb méretű keresztet ábrázoló veret (6. kép 8-9) díszítette (JANSSEN 1991, 80-81. Taf. 14. 1.4). Végezetül vizsgáljuk meg a szentendrei veretek középső geometrikus motívumát (6. kép 2a)! Ez a rész laposabb kivitelű, mint az érdemi ábrázolás, az emberfejek és az állatlábak; a mintát láthatólag beillesztették a két fej közé. Ismeretes, hogy az öntőminták díszítését részletekből állították össze (VIERCK 1967, 106-126). A geometrikus motívum rovátkolása már a szentendrei véreteken önálló díszítőelemmé vált. A nem állatfigurához kapcsolódó fogazás kialakulását a szórványként előkerült csepeli női sír préselt ezüstverete (6. kép 1) demonstrálja, melynél a díszítés virágszirom formájú szárakból álló dőlt keresztből és a szentendrei veretek középrészének íveire emlékeztető kettős ívekből áll. A csepeli síregyüttes egyébként fogazott fonatornamentikával díszített, ezüst nagyszíjvéget is tartalmazott, mely azonos présmintán készült a csepel-hárosi korai avar temetőrészlet 8. sírjának nagy szíj végével. A szórványként előkerült csepeli sírból még fonatmintás ezüst kisszíjvégek, vésett hálómintás (lábbelihez tartozó?) ezüst kisszíjvégek és lemezkeresztként vagy ereklyetartó véreiként használt ezüstszalagok kerültek a múzeumba (NAGY 1998a, FO. 67. 188 Taf. 130B). Az avar korból fennmaradt, szemből ábrázolt emberfejek egyik példája a keszthelyi 1885. I. sír préselt ezüst szíjvége (4. kép 2), melyen a bajuszos-szakállas emberfejeket a szíjvég középrésze felé fordulva ábrázolták (FETTICH 1937. V. t. 3; BÓNA 1983, 117-119, 12. kép 16). A szíjvég közepén, kerek medalionba foglalva, egy dőlt kereszt látható, virágsziromhoz hasonló szárakkal (párhuzamait a knin-biskupijai présminták és a csepeli ezüstveret körében találjuk: NAGY 1998, 21. kép 7-11). A dőlt kereszt fölé mankós keresztet rajzoltak (párhuzama: Kölked-Feketekapu-A 164. sír bronz övverete, a jutási 116. sír bronzkorongja: NAGY 1998, 22. kép 5-6) (4. kép 2d). Az így létrejött hatágú jel alapja a görög I (ióta) és a X (khi) betűk kombinálásából kialakított Krisztus-monogram. Ezek után a szakállas fejek aligha tarthatók Silenos-ábrázolásnak. Érdemes alaposan szemügyre venni a szíjvég szélén, az emberfejek két oldalán elhelyezett állatábrázolásokat. A felső fej melletti állatfigurák teljesek: félköríves keretezésű fejük, ívelt testük és maguk alá húzott lábuk van (4. kép 2a-b). Az alsó állatfigurákból a szíjvégen csak a fejre és a testre maradt hely (4. kép 2c). A szíjvég díszítése tehát az „emberfej-állatalakok között" téma, melynek néhány germán változata, mint láttuk, nem állt távol a keresztény tartalmú kompozícióktól. Meg kell jegyezni, hogy a keszthelyi szíjvég állatfigurái csak első pillantásra hasonlítanak az I. stílus állataihoz; amit csak részben magyarázhatunk a minta romlásával, vagyis azzal a feltevéssel, hogy a szíjvég bizonyára már préselt másolat. Az állatfigurák rajzának alkotója nem tartotta be a germán állatstílusoknál szinte kötelező formai szabályokat; eredeti képi megoldásnak tartjuk a kompozíció ívelt kontúrvonalait (a felső állattestek) és az állatfejek