A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

NAGY Margit: Ornamenta avarica II. A fonatornamentika

elhelyezését. A középső medalionba (a körformát az ókeresztény művészetben a római győzelmi koszorú formájával magyarázzák) foglalt Krisztusmonogram vagy önmagában a mankós kereszt ennél a szíjvégnél közvetlenül is a kereszténységre utal. Bizonyára nem véletlen, hogy az I. sír kettőspajzs alakú ezüstvereteinek díszítése (BÓNA 1983, 12. kép 2-15) keresztekből áll. Úgy látszik, a kettős emberfejes szíjvégeket helyben préselték; legalábbis erre lehet következtetni a Vértesacsa-Tükör utcai 2. sírból előkerült párhuzamból (BÓNA 1983, 118). A győri 209. gyermeksír bronz szíjvége az ábrázolás megváltozásának egyik stádiumát mutatja: az emberfejek helyén háromszög alakú, hegyes fülű, egyirányba forduló állatfejek foglalnak helyet, a medalion belsejét rozettaminta tölti ki (FETTICH 1937, vili. t. 6). Ezt a változást nem egyszerűen a préselt ornamentika romlásának tulajdonítjuk, hanem bizonyítéknak arra, hogy a képi szimbólumokat az avarok valóban értették és tudatosan alkalmazták. A másik avar kori, szemből ábrázolt emberfej a hajdúdorogi „A" sír aranyozott bronzcsatjának lemezén látható (5. kép l-l a) (KRALOVÁSZKY 1992. 2. kép 2. 10. kép). A préselt lemez eredetileg biztosan nem a csathoz tartozott, hiszen a bal oldalát le kellett vágni ahhoz, hogy a csatkarikának megfelelő szélességet megkapják. Az épen maradt jobb oldali sávban egy erősen stilizált állatábrázolást lehet felismerni: a csatkarika felé fordult állatfigurának szögletes feje és teste, körte formájú combja, maga alá húzott, karmos hátsó lába van. Az emberfej másik oldalán hiányzó részen ugyanezt az állatfigurát ábrázolhatták. Ha a képet a szimmetriának megfelelően a bal oldali állatfigurával kiegészítjük (4. kép 5), az „emberfej-állatalakok között" témához jutunk. A hajdúdorogi csat feje gondos rajzú, plasztikusan kidolgozott (5. kép lb). Az arc két oldalán látható háromszög formájú ékvésés ugyan arra utal, hogy a fej eredetileg valamilyen öntött tárgyhoz készült és erről készítették a présmintát. Az ékvésések elhelyezéséből arra lehet következtetni, hogy a művész a fej megrajzolásához segédvonalakat használt. Ha egy ötszöget rajzolunk a fejre, megkapjuk a rajz szerkezetét (5. kép la). A pentagram vízszintes vonala és a két alsó szárának metszete meghatározza a szemöldökívek és az orr vége közti távolságot, a kereszteződő vonalak pedig kiadják az arc formáját, a szemek helyét, az orr hosszát, a háromszög alakú vésések elhelyezését stb. Ez a szerkesztési mód ugyan a gótika korából maradt fenn, de nyilvánvaló, hogy korábbi gyakorlatból öröklődött. A klasszikus bizánci arányelmélet alapján emberi fejet vagy a háromkörös szisztéma szerint, vagy pentagram segítségével szerkesztettek (PANOFSKI 1976, 27). A 13. századi építőmester, Viilard de Honnecourt vázlatkönyvében három fejet találunk, melyek rajzát segédvonalakkal rajzolták meg (5. kép 2-4), köztük van a pentagram alapú is (5. kép 2) (MAROSI 1997, 141). Az avar művészetben igen ritkán előforduló emberfej-ábrázolások után vegyük sorra, milyen képeket rendeltek az avar kor korai szakaszában gyűrűre, kardtok-veretre, a női viselet fémvereteire! Példáinkat a legjobb minőségű (arany és ezüst), legismertebb tárgyak közül válogattuk. Mezőbánd /Band (Ro) XXXIX. sír. A kimélyített alapú kőberakás (kereszt?) körül kétoldalt „rövidített" állatalakok (7. kép la), hangsúlyozott karmos lábakkal (7. kép lb-c) (FETTICH 1926, 13. ábra). Kunmadaras, arany kardfüggesztő veret. Negatív háromszalagos fonatminta karmos állatláb-végződéssel (7. kép 2) (HAMPEL 1905 III, 272. l a). Bocsa, gránátberakásos díszű kardfüggesztők fogazott állatlábakkal díszítve (7. kép 3-4) (GARAM 1993, 136, 1-2). Végezetül Csákberény, 379. sír (?), préselt ezüstveret, karmos állatlábakból kialakított Herkules-csomó részletével (7. kép 5) (FETTICH 1965. 109, Abb. 174. 2). A gyűrű, a kardok és a veret tulajdonosát a felsorolt esetekben karmos állatlábak „védelmezték". Nyilvánvaló, hogy az állatlábaknak és a mágikus csomóknak — etnikai hovatartozástól függetlenül—, az avar korban apotropaikus erőt tulajdonítottak. Ezért sem lehet az állatornamentikával, legtöbbször csak állatlábakkal „díszített" tárgyak tulajdonosait egységesen germánoknak meghatározni. A mezőbándi gyűrűn az állatlábak karmainál még niellóberakást alkalmaztak, de ez az ötvöseljárás már az avar állatornamentika eddig ismert legmagasabb színvonalú tárgyainál, a Jankovichcsatnál és szíjvégnél is elmaradt. H. Amrein és E. Binder ötvöstechnikai összefoglalása nyomán ismertetjük a niellókészítés munkafázisait (8. kép 1-12) (AMREIN-B

INDER 1997, Abb. 405). 1/ Egy tégelyben megolvasztunk ólmot és ként... 2/... egy másik tégelyben ezüstöt és rezet. 3/ Az ólom-kén olvadékhoz öntsük hozzá az ezüst-rézolvadékot. 4/ A keveréket hevítsük és közben egy fapálcikával kevergessük. 5/ A folyékony ötvözetet öntsük egy tégelybe, melynek a belsejét kén-borax masszával bevontuk. 61 Keverés közben hevítsük az ötvözetet tovább.