A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - FÓTHI Erzsébet: Összehasonlító antropológiai vizsgálat a Kárpát-medence népeinek etnogeneziséhez. Embertani kapcsolatok a 6-8. században az eurázsiai steppe és a Kárpát-medence között

II/2 clusterbe Kunszállás-Fülöpjakab, Kiskőrös-Vágóhíd, Budapest-Népstadion, Bakonykoppány, Győr-Téglavatő, Csepel temetői tartoznak. A csoportba kifejezetten mongolid népességek találhatók. A régészeti mellékletek alapján KunszállásFülöpjakab, Kiskőrös-Vágóhíd, Csepel a kora, Budapest-Népstadion, Győr-Téglavatő a késő avar korba sorolható (BÓNA 1987). Az idetartozó népesség többsége az Alföldön élt, határozott regionális összetartozás jellemző. II/3 clusterbe Mosonszentjános, Leobersdorf/Lajtapordány, Csengele-Feketehalom, Zagyvarékas, Sopron-Harka, Kunbábony tartozik. Csengele-Feketehalom és Kunbábony kivételével a késő avar kor népességét reprezentálja a csoport. Nincs regionális kapcsolat, csupán az antropológiai hasonlóság alapján tartoznak össze ezek a temetők. Az avar kori mongolid népességet két fő típus jellemzi. Az egyik a bajkáli (más elnevezéssel szibirid), amelyre a nagy abszolút méretek, a hosszú és viszonylag alacsony agykoponya jellemző, ilyen például a kunbábonyi kagán. A másik jellemző típus a tungid (más elnevezéssel szajáni), amelyre a kisebb abszolút méretek mellett a rövid és rendkívül alacsony agykoponya jellemző. A tungid típus legtisztább formában a kiskörös-vágóhídi temetőben fordul elő. A két típus nem különül el élesen egymástól, számos temetőben mindkettő, sőt, az átmeneti formáik is előfordulnak. Mindez azt jelzi, hogy az avarok két mongolid törzsből alakultak ki, de a Kárpát-medencében nem egymástól elkülönülve, hanem együtt éltek. A Kárpát-medence avar, szarmata, római, germán kori és szláv népességének összehasonlító elemzése A szarmata korszak lakosságának antropológiai összetétele a leghalványabb folt a Kárpát-medence történetében. A szarmata temetők csontanyaga máig tisztázatlan okok miatt minden más korszak anyagánál rosszabb megtartású. Lényegében nem is ismerünk jelentős nagyságú embertani mintát ebből a korszakból. Ezért mindössze arra van lehetőségünk, hogy az összehasonlítást az eddig legjelentősebb ismert szarmata temetőkből összevont mintákra alapozzuk, a következtetést ennek megfelelően csak nagyon óvatosan fogalmazhatjuk meg. Az összevont minta a hódmezővásárhely-fehértóparti, szenteskistőkei temetők anyagát tartalmazza (BARTUCZ 1961). A Dunántúl római kori népességével való összehasonlítással arról kapunk képet, hogy a ma rendelkezésünkre álló adatok alapján a továbbélő romanizált pannon lakosság milyen mértékben szerepelt az Avar Birodalom lakosságának az összetételében. Az összehasonlításba bevont római kori minták: Pécs, Vörösmart-Fazekasboda-HidasZengővárkony (összevont minta), Intercisa-Brigetio-Csákvár (összevont minta), Tbkod, Tác-Margittelep. A Római Birodalom összeomlását a hunok által megindított népmozgás okozta. A rövid ideig tartó hun korszak a Kárpát-medence etnikai összetételében aligha okozott jelentős változást. A legnagyobb problémát az okozza, hogy rendkívül kevés a hun leletanyag. A rövid itt tartózkodás miatt nincsenek jelentős nagyságú hun temetők. Csupán néhány hun kori sír csontanyaga ismert (BOTTYÁN 1967). Ezért ma jószerivel semmivel sem tud az antropológia a Kárpát-medence hun kori történetéhez hozzájárulni. A germán törzsek kutatása már több reménnyel kecsegtet. A Kárpát-medencéből langobard és gepida temetők is szerepelnek a szakirodalomban. A történeti források szerint az 567-ben a Kárpát-medencébe érkező avarok a langobardokkal szövetkezve előbb legyőzték az Alföldön élő gepidákat, majd a langobardok elvonulásával elfoglalták a Dunántúlt is. Ugyanakkor más források az avarokkal együtt harcoló gepida seregeket említenek. Arra nézve sincs semmi bizonyosság, hogy a langobardok valamennyien, nyom nélkül elvonultak Észak-Itáliába. Tehát nagyon is indokolt megvizsgálni, vajon az avar kor népességében találhatók-e olyan csoportok, amelyeket a korábban itt élt germánok továbbélőinek tarthatunk. Az összevetésbe egy gepida (Kiszombor) és három langobard (Hegykő, Szentendre, Várpalota) temetőt vettünk be. Az avarok által a Kárpát-medencében talált népek között minden bizonnyal szlávok is voltak. A kérdés antropológiai alapon való megközelítése számos akadályba ütközik. A legfontosabb probléma a hasonló korú leletanyag hiánya. A szláv népek a 6-8. században még hamvasztották halottaikat. Ha éltek is az avarokkal szomszédos régiókban, csontvázas temetőik hiánya miatt az antropológiai kutatás számára „láthatatlanok" maradnak. Ezért csupán arra van lehetőségünk, hogy közvetett módon vizsgáljuk a kérdést. Öt temetőt vontunk be az összehasonlításba: Pitten, Mikuléice, Jozefov, Zobor-Mlynarce, Nitra-Lupka. Fészerlak és Solymár három római és egy langobard mintával került egy clusterbe (3. kép).