A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 12. (Szeged, 2009)

ZOMBORI István: A szegedi Dóm „nemzeti" festője: Márton Ferenc

Természetesen a püspök ezen dicsérete a szentély „üvegmozaikja" kapcsán a szentély negyedkupolájának mozaikjára vonatkozott. Ide kívánkozik még egy másik levél is, amelyet Glattfelder püspök Zsellér Imrének küldött. „ Tekintetes Zsellér Imre Úrnak, Budapest A szegedi fogadalmi templom szentélyébe készítette nagy üvegmozaik legteljesebb elismerésemet vívta ki. A munkálatok befejezése alkalmából örömmel adok kifejezést és megállapítom, hogy Magyarországon is készül már olyan nagyméretű és művészi mozaik, mely bátran állítható, hogy a legjobb külföldi mozaik mellé. Szeged, 1930. évi december hó 14-én. 17 Gyula csanádi püspök" Úgy gondoljuk, hogy ez a Zsellér Imrének, a kivitelezőnek küldött elismerő levél valóban azt jelzi, hogy a templom sokoldalú művészi alkotásai között a szentélynek ez a nagyszerű mozaikja a „házigazda" püspök, de valószínűleg az egész magyarországi szakközönség számára is a különlegesség és a magas színvonal erejével hatott és vívta ki mindenki elismerését. Meg kell jegyeznünk, hogy Márton Ferenc természetesen ezen alkotások elkészítéséhez számtalan vázlatot, rajzot, mintát készített, amelyeket a kor szokása szerint különböző helyeken részben publikált, részben kiállított. így a szentély negyedkupolájának mozaikterve a Magyar Építészeti Múzeumban is megtalálható. A szegedi Dóm elkészülése és Márton Ferenc itt lévő alkotásai végképp ismertté és a kor elismert alkotójává tették őt az egész országban. Márton Ferenc nagyon büszke volt és gyakran hivatkozott is erre. Mivel a templom elkészülte után Foerk Ernő meghalt és elsőként őt temették el a Dóm kriptájába, Márton Ferenc úgy érezte, hogy a Dóm még be nem fejezett részeinek képzőművészeti alkotásokkal történő díszítésében és kialakításában neki nagy felelőssége van. Ezért érthető az a levél, amely a szegedi Püspöki Levéltárban található és amelyet Márton Ferenc 1934. február 20-án írt Glattfelder püspöknek. Ebben egyrészt gratulált a püspök közelmúltbeli díszdoktori avatásához, ugyanakkor egy olyan híradásról számol be a püspöknek, amelyet ő Budapesten hallott: „Most még csak egyet. Szegény Foerk elmene, (1869-1934 Z. I.) itthagyott. A legeslegbecsületesebb és legönzetlenebb emberek egyike. A jó Isten nyugosztalja. Szépen megadta Kegyelmes Uram a végtisztességet, s a nobilis elhelyezést, meg is érdemelte szegény Barátom. En is nagyon köszönöm nagyszerű megérzését, az elhelyezést illetően. Ezzel kapcsolatban pedig bátor legyek megemlíteni, s szokásom ellenére felkínálkozni arra, hogyha a templommal kapcsolatban valami fontos dolog, vagy szakkérdés előadódnék, szívesen állok segítségükre, s rendelkezzenek velem, merthogy Szegény Ernő Barátom velem igen-igen tárgyalgatta a dolgokat, így aztán ismerem az intenciókat. 17 uo.