A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

LENGYEL András: Egy anonim Kosztolányi-cikk azonosítása

mit kell írni. Hát van nekik joguk ahhoz, hogy az irodalmat irányítsák? Igazodhatik az író a közönséghez? Igazodjék a közönség az íróhoz. Ez volt mindig és a végén megint ez lesz az irodalmi világ rendje. A magyar verses dráma meghalt, mert sem Molnár, sem Bíró, sem Lengyel nem tudnak verset írni. Verses drámát csak az írhat, akiben sok a szó, sok a lélek és nagy az írói tudás. A magyar nyelv a verses drámaírásra született. A Nemzetinek még ma is kasszadarabja Rostand Cyrano de Bergeracja. Ábrányi Emil művészi fordításában dübörögve zeng és andalítóan muzsikál a magyar nyelv. Édes anyanyelvünk bűq bájos verses muzsikáját zsúfolt nézőterek hallgatják még ma is, valahányszor modern verses drámát játszanak. A vörös hetesek bevették Bécset, meghódították Berlint, csak egy helyen nem tudták megvetni lábukat: Parisban. Mert Paris az igazi nemzeti tehetségek hazája... Új Nemzedék, 1920. szept. 26. 4. III. A LIPÓTVÁROSI POCSOLYA A Vígszínház egy időben híres volt arról, hogy oda serdülő leány vagy tisztességes asszony be nem tehette a lábát, olyan malacságokat és neveletlenül ocsmány darabokat kerítettek színre. A német Folies Caprice trágár viccein kövérre hízott Lipótváros a neki való Vígbe járt szórakozni. így lett a Vígszínház a Lipótváros színháza, így lett a Lipótváros a „magyar" irodalom pártfogója. Olcsó szellemeskedéssel ekkor kezdtek ők beférkőzni a Lipótváros szívébe. Szomori Dezső, akit a Heltai Jenő által alapított és később Gábor Andor és Szép Ernő nevével jegyzett Fidibuszban írt erkölcstelen Balog Tuta című regénye miatt Szlavek vizsgálóbíró letartóztatott, a legnagyobb és legünnepeltebb ember volt a nagykereskedők városnegyedében, s ekkor jöttek rá a többiek, hogy az „irodalompártoló" Lipótvárosra nagyszerű üzleteket lehet bazírozni. Ekkoriban indult meg a Nyugat, amelynek nemsokára Hatvany-Deutch Lajos lett a főszerkesztője azon a címen, hogy az ősei szintén tollforgató emberek voltak. A Nyugat köré csoportosult az ő gárdájuk, egészen hatalmukba kerítették a Lipótvárost. Rövid idő múlva már úgy szerepeltek, mintha ők lennének az irodalmi fórum. A lipótvárosi pocsolyában igen különös körülmények közt léptették be a nagytehetségű Móricz Zsigmondot. Móricz, aki maga tudná csak szépen megírni, hogy mennyit küszködött és szenvedett, míg szóhoz juthatott, sokszor kilincselt a Nyugatnál is becsületesen megírt szép magyar dolgokkal, de meghallgatásra csak akkor talált, mikor a Sárarany című regényébe elkeseredésében becsúsztatott egy erősen triviális mondatot. Ez a trágár mondat csinálta meg a „karrierjét". Móriczot akkor körülsereglették, a milliomos Hatvány megveregette a vállát és biz3 E szó helyén az eredetiben a „munkáját" szó áll.