A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 11. (Szeged, 2008)

LENGYEL András: Egy anonim Kosztolányi-cikk azonosítása

tatgatta, hogy „ilyesmiket", ilyen mondatokat írjon, mert ez kell a közönségnek. Megrontották, megmételyezték a legnagyobb tehetségeket is. A Mikszáth, Jókai, Herczeg, Gárdonyi társaságában felnevelkedett Bródy Sándort is letérítették eredeti útjáról. Első munkáiban még volt egy kis zamatos magyar levegő, később, mikor átpártolt az üzletesek irodalmi táborába, elvesztette ez az író is minden nemzeti jellegét. Mialatt e cikksorozat íródik, az ellentáborból jön egy levél, hogy mit akarunk, a közönségnek Drégely Gábor kell, akinek egyszerre tizenhét külföldi színpadon játsszák a darabját. Azt mondják, hogy Drégely népszerűvé tette a külföldön a magyar irodalmat. Bocsánatot kérünk, erre is megvan a feleletünk. Mikor a Nick Carter-detektívregények New Yorkban napvilágot láttak, Berlin, Bécs, Stockholm táviratilag rendelte meg New Yorkból a detektívfüzetek fordítási jogát. Budapest és az egész Balkán rohant az európai világvárosok után, s milliószámra ontották a Nick Carter-füzeteket, amelyek legalább ezerszer annyi példányban jelentek meg, mint a legjobb írók könyvei. Azért aligha akadhat olyan vakmerő ember, aki azt merné állítani, hogy a Nick Carter szerzője nagyobb író, mint Anatole France. így vagyunk Drégellyel is. Az még nem jelent semmit, hogy többet játsszák a darabját, mint Katona József Bánk bánját. Azért Drégely mégis csak egy utolsó író, pláne ha figyelembe vesszük, hogy éppen a legnagyobb sikerű darabját nem is ő írta, hanem csak alapötlete alapján jó pénzért mással dramatizáltatták. Herczeg, Gárdonyi, Móricz, Ady, Babits, Szabó Dezső, Kosztolányi mennyivel más, mennyivel szebben csengő, mennyivel értékesebb művészi nevek! Ha a Lipótváros akármily jól érzi is magát a maga pocsolyájában, ez volt és ez lesz a mi irodalmunkl Új Nemzedék, 1920. szept. 29. 4. IV. EGY NAGY TEHETSÉG KÁLVÁRIÁJA Hogy hol vannak az elnyomott tehetségek? Ezt merészelik kérdezni odaát? A magyar irodalom alkonyodó egén Cholnoky Viktor volt az esthajnali csillag. Amit írt, az irodalom volt. Kristálytiszta, ragyogó művészet. Egy hanyagul odavetett mondatában több tehetség csillogott, mint az ő egész irodalmukban. Lelkét lehelte abba, amit alkotott, és sebzett szíve vérével írta a magyar irodalom remek dolgozatait. És ugyanakkor, amikor ők hintón jártak a Stefániára és lipótvárosi mecénások pénzén Pária aszfaltján szaladtak divatos kokottok karcsú bokái után, Cholnoky Viktor, a modern magyar irodalom legkimagaslóbb alakja, a Gellérthegy tetején, a citadella egyik barlanglakásában lakott hűséges hitvesével és éhező kis családjával.