A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

Elnök h.: Engel Mór dr. Tagok: Biedl Samu dr., Csányi János, Deutsch Emil, Hoffmann Ignác, Pártos Ernő dr., Szabó Jakab, Székely Vilmos dr., Ungar Benő. Kultusz bizottság: Neubauer József kultusz elöljáró, Lőw Immánuel főrabbi, Goldstein Pál, Kiss Mór, Pollák S. Manó és a gondnokok. Számvizsgáló bizottság: Eisner Ignác, Gruber Zsigmond, Káldori Soma, Mayer Áron, Patzauer Sándor, Rosenberg János, Solti L. Pál.

108 Korszakunkban az utolsó nagy változás az 1918. Júl.l-i vezetőségi választáson következett be, amikor dr. Rósa Izsó halála miatt dr. Biedl Samut választották elnökké, a többi elnökségi posztra pedig a következő személyek kerültek:

109 Kultusz elöljáró: Bach Jenő Iskolaszéki el: Landesberg Mór Pénzügyi el: Szécsi Ede Jótékonysági el: Rosenfeld Nándor Jogügyi el: dr. Pap Róbert Hitéleti tevékenység — zsinagóga Rabbik Az első rabbi Szegeden 1789-től Jechiel volt, majd őt 1890-től Bach Hirsch követte, aki 53 évig töltötte be tisztségét, és 95 éves korában halt meg. Halála után (1843-ban) Pillitz Dániel lett a rabbi, aki azonban egy talmud ellenes röpirata miatt, a hitközség nagy részének ellenállását váltotta ki, és ezért 1847-ben kénytelen volt lemondani. Távozása után a rabbiság egy ideig betöltetlen maradt, csak 1850. dec. 10-től jött Szegedre a pápai tudós főrabbi, Lőw Lipót, aki 1875. okt. 13-án bekövetkezett haláláig töltötte be tisztét, nem csupán a szegedi zsidók, hanem az egész város tiszteletét, megbecsülését kiérdemelve. Halála alkalmával a városi tanács jegyzőkönyvbe iktatta elévülhetetlen érdemeit: „...A haza, az alkotmány, a magyar nyelv és nemzetiség érdekében tett nagybecsű szolgálatait, ezen város jóléte és előmenetele, különösen közműveltségi viszonyainak fejlesztése érdekében tett fáradozásait."

110 Lőw Lipót halálát követően, dr. Bacher Vilmos lett a rabbi, majd 1878. szept. 8-tól Lőw Immánuel, aki apjához hasonlóan nagy tekintélynek örvendett, és a deportáláskor bekövetkezett haláláig látta el tisztét. 108 Uo. 1909. márc. 23. 109 Délmagyarország, — a továbbiakban Dm. — 1918. júl. 2. 110 Idézi: REIZNER: i. m. 41. p.