A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

A 13 vértanú emlékének megörökítése érdekében folyó mozgalom eredménye az 1890 október 6-án leleplezett Szabadság-szobor felállítása volt Arad város központjában, az utóbb Szabadság-térnek nevezett városrészben. A szobor közismert értékével kapcsolatban csupán azt óhajtjuk megjegyezni, hogy a Huszár Adolf tervezte és Zala György kivitelezte emlékmű több nemzetközi elismerést aratott mint például Brüsszelben kiállított makettje.

4 Leleplezésére 1890 október 6-án került sor, mintegy 10.000 résztvevő jelenlétében. Felvonultak a honvédegyletek, számos aradi, budapesti, nagyváradi stb. szervezetek, a Függetlenségi Párt vezetői. Eljöttek a Vértanúk családtagjai és a még élő Klapka György tábornok. Kossuth Lajos Turinból küldött üdvözletet. A kormány érthető okból távol maradt, az országgyűlés koszorúját sem a házelnök tette le. Egyes tagok magánemberként jelentek meg. Szalacz polgármester ünnepi beszédében kerülte a kényes összefüggéseket. Nem felejthetjük el azonban, hogy a Szabadság-szobor létrejöttéhez más nemzetiségűek is hozzájárultak mint például a román lakosságú Arad megyei Utó, vagy Josif Man máramarosi főispán, akinek családja 1848-49-ben fontos szerepet játszott a forradalom oldalán.

44 A következő évtizedekben rendszeressé váltak a Szabadság-szobornál összpontosuló megemlékezések és ezt követően a Vesztőhely felkeresése. Gyakrabbá vált Mácsa bevonása a zarándoklatba. Nagyméretű ünnepségekre került sor az 50-ik évfordulón (1899), midőn a résztvevők száma újra elérte a tízezret. Első alkalommal, személyesen koszorúzott a képviselőház elnöke.

45 Ujabb haladást jelentett az 1906-os megemlékezés, amikor a kormány koszorúja is elhelyezésre került. A kézdivásárhelyi diákok nagyobb csoportja a sáncokba akart zarándokolni az agyonlőtt hősök jeltelen sírjaihoz. A várparancsnok útjukat állta, mire megálltak a sáncok előtt és hazafias dalokat énekeltek.

46 1907-ben már radikális hangok jelenkeztek Nagy György és Sümegi Miklós képviselők, valamint Balázs József besztercei református lelkész beszédeiben. Előbbiek a dinasztia megbocsájthatatlan bűnét, utóbbi esküszegésüket domborította ki.

47 A legnagyobb méretű tömegmegmozdulásra 1910-ben került sor. A képviselőház nagyszámú küldöttsége élén Tisza István házelnök koszorúzott. Beszédében kedvezőbb színben tüntette fel a dinasztia történelmi szerepét, célozva a török kiűzésére, arra hivatkozott, hogy a nemzet csak a „szomszéd" segítségével tudta létét biztosítani. Okfejtése alatt éljenzés és lehurrogás váltakozott, két nap múlva pedig Kossuth Ferenc nyilatkozatban cáfolta érveit. Az ünnepség a Vesztőhelyen folytatódott, ahol Barabás Béla szólt, délután pedig a nemrég felállított Kossuth-szobrot koszorúzták meg Arad főterén.

48 43 SZÖLLŐSY Károly: Az aradi 13 vértanú története. Közli az adakozók adatait, VARGHA Ottó: Az aradi vértanúk albuma. Arad é.n. A szabadság-szobor leírását mellőzzük, tekintettel arra, hogy rendelkezésre áll több kiváló mű, amely művészettörténeti szempontból elemzi. 44 Arad és Vidéke 1890. X. 3, 6, 7, 8, 16. 45 Uo. 1899. X. 3, 6, 7; Népszava 1899 X. 5. 46 Aradi Közlöny 1906 X. 6, 7. 47 Uo. 1907 X. 8. 48 Uo. 1910. X. 7.