A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

Az első világháborút megelőző években, sőt 1914 után is folytatódtak a megemlékezések.

49 A résztvevők száma és összetétele azonban mind jobban megváltozott. Elsősorban eltünedeztek a honvéd egyletek. Az utolsó aradi „öreg" honvéd — Sörös Mihály — 1919-ben fejezte be életét és temetése után zászlajukat a múzeumban helyezték el.

50 Az október 6-iki nyilvános megemlékezések sora 1919-ben megszakadt. Ez annál is érthetőbb, mivel a Román Nemzeti Pártot követő lapok a századfordulótól elhatárolták magukat. „A Tribuna Poporului 1898-ban dinasztikus hangvételű beszámolója címében „13 lázadóról" beszélt, akik felléptek az ország utalkodója és az iránta hűséges népek ellen.

51 A továbbiakban a lap többé-kevésbé tényszerű, legfeljebb gunyoros sorokat szentelt az évfordulóknak. így például 1909 október 7-én közölt következtetése szerint „ami akkor történt, most kicsiben folyik a románokkal". Az újonnan megjelent „Románul" 1913-ban Nagy György képviselő beszédét kifogásolta, amelyben „koronát rágalmazva, karján vörös szalaggal" mondott el.

52 A 13 vértanú hagyományának erősödése a századforduló után előtérbe állította földi maradványaik tisztességes sírbatételének feladatát. Nagy György a képviselőházban tette szóvá a kérdést (1909). Válaszában Wekerle miniszterelnök kijelentette, hogy már régóta tárgyalás folyik egy „templom" építésére, amelyben a vértanúk méltó nyughelyet kapnának.

53 Valójában a megoldásra gyakorlati lépések társdadaimi és helyi tényezők részéről történtek. Ennek keretében Barabás Béla és társai fáradozása révén, 1909-ben határozat született Arad város közgyűlésén, a Vesztőhely megvételéről a Pokornyi család 132 (illetve 139) holdas birtokának keretében. A feladat végrehajtását nehezítette, hogy a vételár előteremtése közadakozást feltételezett és a tulajdonos család igyekezett az árat felsrófolni. Ugyancsak közadakozásból épült volna fel a vértanúk számára a megfelelő mauzóleum, amelyet 10 holdas emlékpark vett volna körül.

54 A lassan csordogáló adakozások késleltették a megvalósulást. így például Debrecen város a hozzájárulás megszavazása előtt tudni akarta az emlékmű és díszpark létesítése után fennmaradó terület hovafordítását és Arad város adományának nagyságát.

55 Végül 1910 január 12-én véglegesítették 139 hold megvételét, 209.000 korona értékben. Ugyanakkor jóváhagyták a létesítmények tervét.

56 Ezután két irányú tevékenység bontakozott ki. Egyrészt országos pályázatot hirdettek a mauzóleumra és emlékparkra és három pályamunkát díjaztak.

57 Más49 Aradi Közlöny 1911 X. 7, 1912 X. 7. 50 A Kultúrpalota iratanyaga a múzeum birtokába került (1951). A következőkben K. P. jelzettel hivatkozunk. 76, 95/1919. 51 Tribuna Popozului 1898 IX. 26.-X. 8. 52 Tribuna 1909 X. 7, Románul 1913 X. 7. 53 Függetlenség, 1909 II13, 16. 54 Nemzeti Levéltár Arad. Városi közgyűlés iratai Qcöv. Város) 7204/150/1909, 35151/950/1909. 55 Uo. 19707/1909. 56 Uo. 38515/1909, 492/1910; Függetlenség 1910 I. 13, LX. 16. 57 Az elfogadott három pályamunka terveit a Kultúrpalotában letéteményezték.