A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - FÁRI Irén: 1848-as szegedi relikviák. Baurnfeind Gyula levelei családjának

Ököl János városi hivatalnok lehetett, Máté (1804-1871) apja, közelebbi adatot nem tudunk róla,

16 az 1848 júniusában városrészenként készült polgárőrségi összeírásban csak Máté szerepel, mint városi írnok ( 40 éves, Palánk, Bezerédi u.-i lakos).

17 Petrovics — ebben az időben két hasonló nevű, jogvégzett, magas hivatalt betöltő polgára volt Szegednek: István, aki 1834-től Szeged főjegyzője, 1840-ben tanácsnok; János — 1833-44 közt a város polgármestere. Mindketten szerb nemzetiségűek.

18 Rengey (Aigner) Ferdinánd (1808—1858) 1830—1849 városi ügyész, 1847-48 országgyűlési követ, 1848-49-ben kormánybiztos Szegeden.

19 Tary Pál (1803—1855) ügyvéd, városi tanácsnok, főkapitány.

20 Baurnfeind Mihály 1827 május 20-án született, tehát a levél írásakor még nem volt nagykorú, Gyula ezért sürgette az eljárás gyors lefolytatását. A forradalom menetének egyik érdekes momentumára világít rá ezzel a mondatával: „magam voltam az egyik ki a Váltó feltörvényszéki pecsétnyomot betörvén az össze ült táblához elvittük" Az összeült tábla a Pest megye közbátorságra ügyelő állandó választmánya volt, melyet Pest példájára március 21-én hozott létre a vármegye rendes közgyűlése. A 47 tagú, majd két nap múlva további tíz taggal kiegészített forradalmi választmányba a liberális nemesség és a pesti polgárság képviselői mellett helyet kaptak a márciusi fiatalok közül öten: Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór és Degré Alajos. A választmány eredeti feladata a megyebeli nemzetőrség megszervezése és a rend fenntartása lett volna, de a helyi jellegű tennivalókon túl a választmány országos jelentőségű kérdésekkel is foglalkozott az április 15-i utolsó üléséig.

21 Baurnfeind Gyula valószínűleg egyike volt az üléseken jegyzői minőségben részvevőknek, így aktív közreműködője lehetett a márciusi eseményeknek. Március 28-án a választmányi ülés folyamán jelentették, hogy a pesti nép egy része a váltótörvényszék felé indult azzal a céllal, hogy a még mindig kétfejű sasos, latin köriratos pecséteket használó törvényszék pecsétnyomóit elvegye. A választmány küldöttséget nevezett ( Vasvári, Perczel, Irányi és Petőfi) a kicsapongások megakadályozására. „Az első bíróságú váltótörvényszék 3 rendbeli hivatalos pecsétnyomóját önként küldé át a választmánynak. A váltófeltörvényszék elnöki pecsétnyomóját szinte átadta. E négy pecsétnyomó a választmányban az elnök által bereszelteték és a Magyar Nemzeti Múzeumba tétetni határoztaták." A két bereszelt vonallal érvénytelenített pecsétnyomók ma is megtalálhatók a Nemzeti Múzeum gyűjteményében.

22 Mivel az idegen, osztrák felségjelű pecséteket a választmány használhatatlanná tette, a váltó törvény szék időszakosan kénytelen volt szüneteltetni munkáját. Hivatalos iratot, idézést a helyzet rendezéséig a törvényszék nem tudott kiadni. 16 HABERMANN 1992. 207. 17 CsmL IV. A. 1003./n. Nemzetőrségi iratok 18 HABERMANN 1992. 219. 19 HABERMANN 1992. 233-234. 20 HABERMANN 1992. 274-275. 21 SPIRA 1964. 715-716. 22 A pecsétnyomókat közli HERMANN 2000. 41. A pecsétnyomók leírása uo. 67-68.