A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)
Tóth Attila: Az elmékművek mint a nemzettudat és a hatalom propagandaeszközei
Időközben döntő változások álltak be. A történelmi emlékműszobrászatban az igazi fellendülést a millennáris ünnepségekre készülődés hozta meg. Az emlékműállító mozgalom hátterében nemcsak a a nemzet nagyjainak elkésett ünneplése volt, hanem az ország területi integritásának, azon belül etnikai hegemóniájának demonstrálása is. A millenniumi szoborállítások egyik ötletadója Thaly Kálmán volt, aki a képviselőházban így vallott a méltó ünneplésekről és a felállítandó monumentumokról: „Megvallom szeretnék már olyan szobrot is, amely a magyar állameszme rendíthetetlenségét kifej ezzé (...) Igen üdvös volna a honfoglalás egyes monumentumait...határszéli és nemzetiségi helyeken megörökíteni.^ 1 1890-ben elő is állt a hét emlékoszlop ötletével. Ötöt az ország főkapuiban, Munkácson, Zimonyban, Dévénynél a Brassó melletti Cenk hegyen, és a Nyitra melletti Zobor hegyen állítottak föl, kettő pedig az ország belsejébe, Pannonhalmára és Pusztaszerre került. Ez utóbbi ma is megvan, a község közelében lévő kurgánon áll, a talapzatot a hét vezér arcmásai díszítik. 1894-ben meghirdették a millenniumi emlékműpályázatot, amelynek nyomán mintegy három évtized alatt elkészült Zala György szobrász és Shikedanz Albert építész nagyszabású emlékműve a Hősök terén (1929). íves kolonnádjával, alaprajzi formájával a korszakban sokhelyütt, így Bécsben, Milánóban, Berlinben megvalósított „Kaiserforum" típusát követi. Azt a formát, amely Európa-szerte az állami rítusok színteréül készült, kifejezve az államok hivatalos ideológiáját is. A „Kaiserforum" típusának alkalmazása a létében korántsem teljesen szuverén magyar állam ideológiájának demonstrálására kétségtelenül kifejezi a magyar vezető rétegek nemzettudatának, nemkülönben hatalmi törekvéseinek irracionális vonásait. Az Ezredéves emlékmű fő és mellékalakjaival, domborműves jelenetsoraival a honfoglaló Árpád vezértől I. Ferenc Józsefig idézi meg a magyar történelmet. 13 Az emlékműállító mozgalom a millennium idejére valódi nemzeti mozgalommá terebélyesedett. Ebben Kossuth 1894-ben bekövetkezett halála nyomán fellobbant kultusz, majd az Erzsébet királynő ellen elkövetett halálos merénylet nyomán kialakult Erzsébetkultusz döntő momentumok voltak. A századforduló tájékán a Kossuth- és Erzsébetkultusz nyomán soha nem tapasztalt számban készültek tereinkre a Kossuth-szobrok, jónéhány Erzsébet-emlékmű, továbbá számosan a nemzet nagyjainak emlékművei. A történelemben egyre korábbra visszatekintve készültek el a királyszobrok, fejedelemszobrok. 14 A hetvenes évektől az első világháború időszakára kialakult köztereink sajátos emlékmű-arculata, amit a magyar nemzeteszmény jegyében a jelentősebb történelmi személyiségek szoborpanoptikumának megteremtése jellemez. A hazai emlékműtörténet tehát ekkortól számítható. A Habsburg hatalmi alakulattól függetlenedni törekvő magyar nemzettest birtokolva köztereit, határozott magabiztossággal helyezte köztereinkre eszményei néma követeit, a szobrokat, emlékműveket. A szegedi emlékműállítások ebbe a történelmi kontextusba illeszkednek bele. íme, az 1896-1914 között felállított szobrok emlékművek sora: Köllő Miklós: Honvédemlék (1896) Köllő Miklós: Szentháromság-emlék (1896) I2 Sinkói.m. 18. 13 Sinkói.m. 19. 14 Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón. Budapest, 1983. 13. 98
