Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
A Felgyő , Ünnös-tanyai avar kori temető 241 tok, vagy a végtagok végei) hiányoztak. 6 esetben (5., 100., 114., 188., 200., 228. sír) a teljes csontváz koponya nélkül került a sírba. A 188. sírban lévő házilúd fejét a nyakcsigolyáktól tőben elválasztották és nyersen dobták a sírba (KÖRÖSI 2010,400). A Duna-Tisza közéről 7 temető (Felgyő, Kiskőrös-Város alatt, Moravica) 30 sírjából 8 0 van adat egész, vagy többé-kevésbé egész szárnyasok előfordulására. A lelőhelyek egyértelműen a Duna- Tisza köze középső harmadában helyezkednek el. Temetönként egy-két sírban fordult elő ez a szokás, kiemelkedik a nagy esetszámmal az Ürmös-tanyai temető. Két felgyői sírban (160. és 235. sír) állatkoponya, egyben (16. sír) álkapocs volt, melyek az állatot jelképezték és áldozati állat szerepük biztosra vehető. A 160. sírból marha szarvcsapos koponyatöredéke került elő, melynél valószínűleg a koponyát a fejbőrben hagyták és az állatbőrt a halottra terítették. 8 1 A szarvasmarha-koponyás temetkezések (SZŐKE 1979, 80-92; T. SZÖNYI TOMKA 1985, 112) a Duna-Tisza közén az avar kor második felére keltezhető, szegényes női sírok vagy lovas férfisírok mellékleteként kerültek elő. Ez utóbbiak körébe tartoznak a makkoserdei fülkesírok is, melyekben 1-3 koponya is előfordult. A felgyői 235. sírban egy 7-8 hónapos juh koponyája volt. A Duna-Tisza közéről ezen kívül csak a Kiskörös-Város alatti temetőből, a 191. sírokból van adat juhkoponyára vonatkozóan (BÖKÖNYI 1955,212). A 16. férfisírból disznó álkapocs került elő. Valószínű, hogy ez is halotti áldozatként értékelhető, bár a disznó, mint áldozati állat, csak elvétve fordul elő a Duna-Tisza köze avar temetőiben: a felgyői példán kívül csak a Kiskőrös-Város alatt 209. sírt (BÖKÖNYI 1955, 212) és a solt-szőlőhegyi 13. sírt említhetem. melyekben álkapocs volt. Egyetlen adatot ismerek részleges disznóra vonatkozóan Kiskundorozsma-Hármashatár 5. sírból (VÁLYI 2003, 212, 3. kép 17), amelyben az ásató meghatározása szerint egy félbevágott sertéskoponya és két csülök volt a sírgödör koponya felöli sarkában. 6 sírban az áldozati állatnak csak egy-egy csontja vagy foga került. A 81. sírból marha csigacsont, a 109. sírból marha patella, 8 2 a 158. sírból marha, a 207.és 208. sírokból pedig juh astragalus került elő. Ez utóbbiak valószínűleg nem csontattribútum szerepben kerültek a sírba, hanem a tarsolyban lehettek. A 128. sírban juh vagy kecskefogat találtak, amely szintén az attribútumok közé sorolható. Hasonló jelenség — a Duna-Tisza közénél maradva — Kishegyes-Sárgagödör 79. sírban (GUBITZA 1909, 77) és a Szabadszállás B. gyakorlótér 3. sírban (BALOGH 2004, 76-77; VÖRÖS 2004, 84-85) fordul elő. Mindhárom esetben férfisírról van szó, melyekben egy-egy marhafog volt. Az áldozati állatok sírba helyezésének — a kevés kora avar kori lovastemetkezést, s részleges juhtemetkezés szórványos előfordulását leszámítva a Duna-Tisza közén nincsen kora avar kori előzménye. Üj szokáselemként tűnt fel az új, a 7. század közepe után nyitott temetőkben. Az áldozati állatokra vonatkozó megfigyelések több mint fele három temetőből származik: Felgyő, Ürmös-tanyán és Szeged-Makkoserdőn a sírok kb. 10%-ában, míg a Szabadszállás-Batthyányi utcában a feltárt 68 sírnak közel 40%-ában volt jelen az állatáldozat valamilyen formája. Az eddig ismert lelőhelyek alapján két, esetleg három földrajzi régió határozható meg, ahol egyáltalán megjelent az áldozati állat sírba helyezésének valamelyik formája. De ezeken belül is az egyes temetők között nagy különbségek vannak az áldozati állat fajtája és a sírba helyezés módja között, amely mögött különböző kulturális gyökerek, etnikai különbségek sejthetők. Az állatáldozatok feltűntek a Duna-Tisza köze északnyugati szegletében, a Csepeli- és a Solti-síkság környékén. Egyes temetőkben a lovastemetkezés (Apostag-Célkitermelőhely, BugyiÜrbőpuszta, Csepel-Háros), míg másokban a részleges juhtemetkezés gyakorlata (Szabadszállás-Battyhányi utca, Szbadszállás B. gyakorlótér) volt szokásban. Az áldozati állatok előfordulásának másik területe a Duna-Tisza közének keleti felében. Szeged és tágabb 80 E szokásra vonatkozóan közvetett in formációnk van Gátérről: szárnyasállatok közül pedig több esetben a ty úknak és kacsának egész csontváza is megtaláltatott... " (KADA 1905. 363) és Óverbász-Polet téglagyár avar sírjaiból, ahol Nagy Sándor megfigy elése szerint idős férfiak mellé tettek idős kakasokat (NAD 1971268). Idesoroltam a Gombos l. temető 28. sírját is, amelyből csak egv tyúk koponya került elő (CZ1RÁKY1900, 203). A felsoroltakon kiviil azon sírok egy részében is egész szárnyasok lehettek. amelyekben az ásatok megjegy zése szerint „szárnyas csontok ", „sok szárnyas csont" szerepel. A közelebbről vizsgált 27 temetkezés többsége a felgyői. a kiskőrösi és a moravicai sirok állatcsont anyaga — szakszerűen meghatározott. A felgyői sírok egy részében (4.. 124., 128., 161., 170., 179., 181., 202. és 205. sir) Bökönyi Sándor „hiányos csontváz"-at határozott meg. A 202. és 205. sirok kivételével minden esetben féljegyezte, hogy a koponya is megvolt, igy nincs okunk kételkedni abban, hogy áldozati állatról van szó. Az emiitett két sírnál a leszámolt csontok száma (egv egyedhez tartozó 34-38 db) alapján Bökönyi határozta meg. hogy „koponya nélküli teljes csontváz". 81 A jelenség bár hasonló, de mégsem tartozik az ím. „Sopronkőhida típusú " temetkezések közé. mert azokban a halotti áldozatnak egyéb elemi is vannak: edények, tyúkfélék a koporsókon, vagy a lándzsák a koporsón kivid (SZŐKE 1979). 82 A vác-kavicsbánvai avar temető arclieozoológia anyagának feldolgozása kapcsán Vörös István 68 temetkezésből mutatott ki patella és calcaneus csontot, melyeket az álhit jelképeként értelmezett, mivel a rostos porcszalagokkal és inakkal borított térdkalács és a bokaizületből kifejtett sarokcsont nem használható étkezési célra, velőt sem hordoznak (l'ÖRÖS 2000. 60).
