Balogh Csilla – P. Fischl Klára: Felgyő, Ürmös-tanya. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Monumenta Archeologica 1. (Szeged, 2010)
BALOGH Csilla: A Felgyő, Ürmös-tanyai avar kori temető
226 BALOGH Csilla 75. 1. 79. 2) esetében adatolt, hogy a cölöpös sírépítmény a láb felé keskenyedő, trapéz alakú sírformával párosul. Ehhez csak elszórtan akad párhuzam: a Tiszántúlról a hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető 74. sírja (BÓNA-NAGY 2002, Abb. 31), a Dunántúlról Kölked-Feketekapu A. 295. (KISS 1996, Abb. 12) és Kölked-Feketekapu B. 346. (KISS 2001, Abb. 36) temetkezések említhetők példaként. A cölöpös sírokat is tartalmazó temetők női sírjaira együttesen jellemzők a sima tulkarikák mellett a lemezgömbös fülbevalók viszonylag késői típusai — mint a csepel-hárosi 41. sír ezüst, rekeszutánzatos, nagylemezgömbös fülbevalópárja, vagy az 50. sír aranyból készült, granulációdíszes, kislemezgömbös Fülbevalója (NAGY 1998, Taf. 108-109), és a gyakrabban előforduló, ezüst, kislemezgömbös fülbevalók. Esetenként feltűnnek a bogyócsüngős (Apostag-Célkitermelőhely B. terület 26. sír) és a hengerpalástos lengőcsüngős (Apostag-Célkitermelőhely B. terület 35. sír; Csepel-Háros 59. sír (NAGY 1998, Taf. 112)) fülbevalók is. A gyöngyök többségében kölesek, esetenként korai típusú, dinnyemag alakúak. Ezeken kívül szinte szegényes, vascsatból, késből, esetleg orsóból és tűtartóból álló leletegyüttesek jellemzőek. A férfi sírok leletei is egyhangúak, pontosabb keltezésre nem alkalmasak: leleteik vascsat, vaskés, vaskarika, kova és csiholó. 4 1 A lovas sírok több támpontot adnak az ilyen sírépítmények alkalmazásának kronológiai meghatározásához. A csepel-hárosi cölöpös szerkezetű lovas sírok között a 39., 52. és 73. sírok rozetta alakú lószerszámveretei többségében a kora avar korra jellemzők. Az 52. sír granulációdíszes, hasáb alakú lemezcsüngős fülbevalója (NAGY 1998, Taf. 110) és a 73. sír rövid, négyzet alakú szíjbújtatója, valamint az ebből a temetkezésből előkerült obulus (NAGY 1998, Taf. 114) alapján azonban a csepeli lószerszámveretek a hosszú életű verettípus kései előfordulásai. Még későbbre keltezhetők a 96. sír préselt ezüst, négyzet alakú lószerszámveretei (NAGY 1998, Taf. 118), amelyeknek pontos párhuzama a légvonalban 20-25 km-re, a Duna jobb partján lévő 2. kép: A 83. padmalyos sír az összesítő térképen Fig. 2: Grave 83 (burial with a side-niche) on the combined cemetery plan solymári temető 20. lovas sírjából (TÖRÖK 1994, Taf. 6-9) származik. Ebben a sírban — a csepeli lovas sírokhoz hasonlóan — a ló a lovas jobb oldalán feküdt, ellentétesen. A sírt a hosszú, S-alakú lánccal összekapcsolt, bogyócsüngős fülbevalópár, a késői típusú, préselt övveretek (pajzs és kettőspajzs alakú veretek, préselt rekeszutánzatú, csúcsos végű szíjvégek és préselt, négyzet alakú övveretek) és az egyenes talpalójú, hurkos fülű kengyelek alapján már a 7. század utolsó harmadára keltezték (TÖRÖK 1994,45). A cölöpös sírok a Duna-Tisza közén különböző időben és különböző helyen bukkantak fel, de a terület középső sávjában nem fordultak elő 4 2 Mindenhol viszonylag rövid ideig gyakorolták e szokást. A sírtípus legkorábbi előfordulása a kunpeszéri kora 41 Ezzel ellentétben a Duna-Tisza köze északi szomszédságában lévő váci temető cölöpös férfi sírjai közül háromban olyan övveret volt, amelyek a sírkonstrukciós temetkezések temetőn belüli kronológiáját meghatározták. Az 512. sírban egy jó minőségű alpi-típusú öv (TETT 'AM.ANTI 2000, Taf. 30) volt, ami a kisméretű, négyzet alakú veret és a szegecsfejek díszítettsége alapján a típus korai csoportjába tartozik (BÓNA 1963; LŐRINCZY-STRAUB 2005, 143-144). A 494. sírban csak egy hasonló típusú veret került elő, ami viszont pontkörös díszítésével a típus késői darabjait képviseli (ZABOJNÍK 2000, 354). A 489. sírban gyenge megtartású, préselt bronz, rekeszutánzatú övveretek (négyzet alakú veretek és kisszíjvégek) voltak (TETTAMANTl 20002, Taf. 28). E három sír adja meg a temetőn belül a cölöpös sírok időrendi helyét: eszerint a temető használatának az első felében, a 7. század közepe után, legfeljebb a század végéig alkalmazták ezt a gyakorlatot. A kevés, késői típusú övveret—pl. 23. sir griffes övverete és a 203. sír tokos, indás kisszíjvégei (TETTAMANTI2000, Taf. 1,10) — alapján a temető eddig feltárt részének használata legfeljebb a 8. század közepéig követhető. 42 Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy a cölöpös sírok nem jellemzők a vizsgált terület közvetlen északkeleti szomszédságában, a Zagyva keleti oldala mellett ismert, nagy sírszámú temetőkre sem. Jászapáti-Nagyállási úton 412 sírból 9 (2,2%) (MADARAS 1994, 101), Jánoshida-Tótkérpusztán 256 sírból 2 (0,78%) (ERDÉLYI 1958, 45) és Alattyán-Tuláton 711 sírból mindössze 2 (0,3%) (KOVRIG 1963, 62) esetében figyeltek meg a fal síkjából kiugró cölöphelyeket. Ezek a példák is azt támasztják alá, hogy a cölöpös sírépítmények alkalmazása csak lokális jelenség lehetett az Avar Birodalom egyes részein. y. nopo nva fl iS £, KopeWA-ÍO
