A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Csizmadia Edit: A feminista Móra. Móra Ferenc és a feministák kapcsolata sajtócikkek tükrében (1908-1928)
Csizmadia Edit A feminista Móra felnőtteknek szánt első verseskötetét. 1919 után visszavonul a politikától és a közéletben is kevésbé hallatja a hangját. Országos lapokban, főkénta Világ és a Magyar Hírlap hasábjain jelennek meg tárcái. 1920-ban állítja össze első és egyetlen felnőtteknekszántverseskötetét, 1922-ben jelenik meg első regénye, A festő halála, majd 1927-ben kiadják Ének a búzamezőkről regényét. Szintén 1927-ben Kiskunfélegyháza díszpolgáránakavatta, és ekkor ünnepük Mórának a Szegedi Naplóhoz kerülésétől (1902) számított írói működésének negyedszázados jubileumát. Ez alkalmat szolgáltatott összegyűjtött művei hat kötetének egyidejű megjelenésére, melyet a Lantos Rt. Móra Ferenc összes munkái címmel adott ki. Hosszú idő után 1928. április 27-én a Magyar Hírlap hasábjain jelenik meg a „Hiszek az emberben..." - Móra Ferenc előadása a feministáknál címmel egy tudósítás budapesti előadásáról. (25) Az író Vámbéry Melanie meghívásának tesz eleget, aki ekkor a Feministák Egyesületének elnöke és A Nő feminista lap tulajdonosa. Az ünnepelt szerző annak a lapnak rendezvényén vett részt, mely elődje, A Nő és a Társadalom cikkeire oly epés kritikát fogalmazott meg a Szegedi Naplóban. A feminista eszméket 1908-ban még elhamarkodottaknak és tudatlannak nevezve, de itt már az „öreg feminista” áll előttünk, akinek előadására zsúfolásig megtelt a Feminista Egyesület helyisége. Vámbéry Melanie így fogadta az írót, akinek a rendezőség alig tud utat törni a tömegen: „Igazgató úr, mit csinált ezzel a közönséggel, ha erre számítottunk volna, a régi országházat béreljük ki.” Majd így mutatja be a közönségnek az Mórát, aki ekkor már országosan ismert és elismert író: „Móra Ferencet sehol sem kell bemutatni Magyarországon. Mindenütt otthon van, mindenütt kedves ismerős és jóbarát a legfiatalabb „apapa”, a tiszta író és a tiszta ember, amilyen kevés van a mi világunkban." Móra Ferenc az üdvözlést megköszönve megvallotta, hogy tulajdonképpen félreértésen alapul az ő előadása. Két éve igyekszik ide úgyis, mint öreg feminista, hogy legalább így fizesse ki a hátralékos tagdíjat, és tett is ígéreteket, de azok csak afféle férfiígéretek voltak. De Vámbéry Melanie azonban olyan elnök, akin nem lehet kifogni, nem nyugodott bele, hogy nem kap választ Mórától. „Egy szolgálati jegyzéket küldött neki azzal a kérdéssel, hogy mi lesz az előadásának címe. Azt felelte: a jövő titka, ő úgy értette, az a jövő titka, hogy miről fog beszélni, mert az neki magának is néha az előadása előtt két nappal is titok, nemhogy két héttel előbb tudhatná. Az elnökség azonban egész joggal úgy értette, ő a jövő titkáról fog beszélni, így hirdette az előadást, azt is így tudta meg, miről fog beszélni.” Kitér arra is, hogy négy hét óta a múlt titkait kutatja a szőregi kubikgödrökben. 1928-31 között Móra Ferenc Szőregen tárta fel hazánk egyik legnagyobb bronzkori temetőjét. Emlékeit Kéményseprőéknél Szőregen és Dusán a múzeumba kerül című írásaiban örökítette meg. Az első világháború tíz éve véget ért. Mégis az első kérdés, amire rátér, hogy a háború pusztul-e el, vagy az emberiség. Móra ismét sötét jövőt fest, nem kevesebbet, hanem a civilizációnk végét jövendöli: „Még csak egy gázháború kell s már nem is lesz Európában emberiség, csak maga a természet a kopár kőszikláival és az emberi kultúra romjaival." Élesgúnnyal beszélt a hatalom szolgálatában álló „tudományról", amely kimutatja, hogy a háborút nem lehet csinálni, hogy a háború magától lesz, mint a néphit szerint fűrészporból a bolha. „Régebben a vallás volta háború argumentuma, most a gazdasági kényszerűség.[...] Valóban nem a királyok és nem a diplomaták a legnagyobb akadályai az emberiség békéjének, hanem maguknak az áldozatoknak, az embereknek az értelmetlensége és lelki lomhasága, amellyel mindig belenyugszanak a háborúba, mert elhiszik az esőcsinálóknak, hogy háborúnak lenni kell és nem hiszik el a pacifistáknak, hogy meg lehet csinálni az emberiség békéjét, csak akarni kell. Például a Pán-Európa eszméje megvalósulásának a józan ész szerint semmi akadálya, sőt Európa elpusztulásának csak ezzel lehet elejét venni, de azért az emberek csak a vállukat vonogatják, csak a fejüket csóválják és azt mondják, hogy - utópia és hogy nincs rá szükség, mert a háború a maga dögében fog elpusztulni. [...] ne felejtsük el, hogy csak utópiákért érdemes élni. Egyszer utópia volt az tűz is, a kenyér is, a vasút is, a repülés is, minden, ami az életet emberivé teszi. A jelen 302
