A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Takács Miklós: A Kárpát-medence, az Alpok délkeleti része és a Balkán félsziget kapcsolatai a 7–9. században. A jugoszláviai kutatások újabb eredményei

7-8. század vonatkozásában azóta sem javult számottevő mértékben. A cseh és szlovák régészet eredményeinek átvételét sugallta még is, hogy a Szerémségben

76

, illetve a Dráva-Száva közén

77 elég nagy számban kerültek elő avar mellékletekkel ellátott, avar temetkezési szokásokat tükröző sírok, többek közt az újkori horvát főváros, Zágráb

78 területén is. Z. Vinski és nemzedéke pedig - a hagyományos horvát történelemszemlélet híveként - itt már a népvándorlás második szakaszában csak és kizárólag szlávokat tudott feltételezni. így vált évtizedekre a horvát régészetben szokásos „terminus technicus"-szá az avaroszláv vagy szlávoavar kultúra

79

. Ennek egyes részeit pedig J. Korosec

80 nyomán egészen az 1960-as évekig Martinovka- illetve Kestelj-kultúraként volt szokás emlegetni (az utóbbi név a keszthelyi lelőhely pontatlan de a szerb, horvát, szlovén kutatásban így közkedveltté vált változata)

81

. Az „avaroszláv" szemlélet bírálatára nem szeretnék részletesen kitérni, hiszen a magyar kutatásban többen is igen jól felsorolták gyengéit

82

. Egy, a horvátországi alkalmazásához szorosan kapcsolódó tényezőt viszont feltétlenül ki kell emelnem. A hagyományos horvát történelemszemlélet gondolatmenetének következetes végigvitele esetén a Kárpát-medence délnyugati és a Balkán északnyugati része közt nem is kapcsolatok léteztek ebben a korban, hanem e területek azonos kultúrába sorolandók. Ezt pedig a régészeti leletanyagnak már egy egészen felszínes összehasonlítása is teljesen lehetetlenné teszi. Úgy tűnt hosszú ideig, hogy a horvát koraközépkori történetíráshoz hasonlóan e korszak régészetében is harmonikus nemzedékváltásra kerül majd sor, azaz a fiatalabbak a felülbírálás igénye nélkül veszik át az „avaroszláv" koncepciót. M. Smalcelj például a privlakai „avaroszláv" temető egyik előzetes közleményében

83 ethnikumokat igyekezett elkülöníteni abból, hogy a váz mellett sárga vagy ún. dunai típusú kerámia volt-e. Az első ellenvetést nem is egy ifjú régész, hanem a fentebb már említett L. Margetiè tette, aki többek között arról is írt

84

, hogy a 7. sz. eleji betelepedés elvetése esetén megszűnne annak a kényszere, hogy a Dráva - Száva közén ezen időszak minden leletét kötelező érvénnyel szlávnak kelljen minősíteni. Ennél jóval élesebben fogalmazott Z. Vinski egy nemzedéktársa, a történész N. Klaiè

85

. Ő ugyanis feltette azt 76 Dimitrijevic - Kovatevid - Vinski(1962) 73-105. old.; Mrkobrad (1980) 5-8. térkép. 77 Dimitrijevic - Kovacevií - Vinski (1962) 107-115. old.; Mrkobrad (1980) 5-8. térkép. 78 Vinski, Zdenko: Ranosrednjevekovni arheoloski nalazi na üzem i iirem podruíju Zagreba. íz starog i novog Zagreba 2(1960) 47-65. old. 1 19 Meghatározása magyarul: Vinski-Gasparini, Ksenija: Avar-szláv kultúra. In: Jugoszláv enciklopédia. Magyar nyelvű kiadás. 1. kötet. Zágráb 1985. 327-329. old. 80 Koroáec (1951) 134-152. old. 81 Seper, Mirko: Martinovska Kultúra. Enciklopedija likovnih umjetnosti 3. kötet. Zagreb 1964. 415. old.; Vinski-Gasparini (1962) 242-244. old. 82 Richthofen, Bolkó: A szláv kérdés Magyarország középkori archaeológiájában. ArchÉrt 40(19231926) 139-156. old.; B. Szatmári Satolta: A dévényújfalui temető etnikai és történeti problémái. KMK 1(1968) 107-130. old.; Bóna (1971) 303-307.old. 83 Smalcelj, M.: Privlaka - „Gole njive" (opcina Vinkovci) - nekropola VII - IX stoljeca - sistematska iskopavanja. AP 15(1973) 119. old. 84 Margetiè (1977) 67-74. old. Ő még használja az avaroszláv terminust, de külön kiemeli, hogy Horvátországban 670 után az avar jelenlét mértéke megnőtt. 85 Klaiè, Nada: Vinodol. Pazin - Rijeka 1988,14-20.old.; Klaiè (1988) 1. rész 59. old. „... annak ellenére, hogy vannak bizonyítékok Sisïc azon módszere ellen, amellyel az avarokat a Duna mellékére dobta át, elgondolása mégis „uralkodó", és még manapság is egy sajátos csapda nemcsak a történészek, hanem sok512 I