Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Reggel mindaddig nem fog hozzá semmihez, nem eszik, nem iszik, amíg nem meg mosakodott,és amíg nem imádkozott. Mindennap imádkozott." Ezt Móricz paraszti forrásától, Ágnes nénitől is többször hallotta. Már a negyvenes években hírhedtté válik, de nem kerül kézre. A szabadságharc idején Kossuth Lajostól kap amnesztiát, amelyet állítólag Jókai Mór juttat el hozzá. ss * Legényeivel ott küzd Damjanich táborában. Majd ő is bujdosni kényszerül, és igazában most kerekedik félelmetes hírű betyár belőle. Fejére hatalmas díjat tűznek ki, de a nép részben még mindig szabadsághősként, Kossuth barátjaként tiszteli, rejtegeti. Élőszavas alsótanyai visszaemlékezés szerint szorongatott helyzetben is mindig föltalálta magát. Egyszer az üldöző pandúrok elől lovát a rétbe csapta, maga pedig egy szénagyűjtő gyerek kezéből kiragadta a villát és maga is gyűjtögetni kezdett. A pandúr még meg is kérdezte tőle, nem látta-e Rúzsa Sándort. Nem is hazudott, amikor mondotta, hogy nem. Máskor egy drótostóttal cserélte el a ruháját meg a ládáját. Bitanggá vált lovát a pandúrok bekötötték a Város istállójába. Rúzsa Sándor arra jött és megkérdezte, honnan van itt annyi ember? Megmondták neki, hogy Rúzsa Sándor lovát nem tudja senki sem megülni. Ő majd megpróbálja. Katonaember volt, ért a lóhoz, szeretne ráülni. A lovat csakugyan elővezették, a nép pedig hitetlenül várta a tót próbálkozását. Csodálkoztak aztán rajta, hogy nem vetette le. Egyszer csak Rúzsa Sándor kinyargalt a kapun, nem is látták többé. Akkor világosodott meg előttük, hogy a betyár volt a maga személyében. Sokszor tartózkodott a szegedi földhöz tartozó Csórván, komájánál, Katona Pálnál, akinek Kisgazda Pali volt a csúfneve. Benne is, feleségében is megbízott. Egy nyári este már sötéttel érkezett a tanyába. Nem akart zavarogni, hanem egy közeli búzatáblában pihent le. Pali az istálló végénél üldögélt. Egyszer csak nyulat látott a semlyéken szaladni. Beszólt a fiának a puskájáért. Lőtt is a nyúlra, de éppen Rúzsa Sándor irányába, aki azt hitte, hogy az életére tör. Felelősségre vonta. Pali tiltakozott, ő csak a nyulat akarta eltalálni. A betyár mégis rátámadott, de Pali hirtelen összefogta Sándor subáját, amely belül meg volt rakva fegyverekkel, így aztán sikerült neki Pali bal karját átlőni. Kisgazda fia a szomszédba szaladt segítségért, de ott félreértették. Azt hitték, hogy Palinak Betyár nevű bikája vadult meg. Rúzsa Sándort így megkötözték, és a pusztázókért szaladtak. Pali felesége, Mása Ágnes baltával homlokon vágta a betyárt. így aztán megkövetelte a Sándor fejére kitűzött vérdíjat. A szomszédék megrettentek. Ha tudták volna, hogy Rúzsa Sándorról van szó, a világért nem mentek volna Kisgazda segítségére. A bíróságon Ágnes égre-földre, a szeme világára esküdözött, hogy a vérdíj őt illeti. Meg is kapta. Nem örülhetett neki sokáig: a lánya hirtelen meghalt, ő pedig megvakult, nem látta hát többé az eget és a földet. Az elfogott Rúzsa Sándor rettenetes haragjában fenyegetőzni kezdett: kérje Csórva népe az Istent, hogy ő ki ne szabaduljon, mert akkor egész Csórva fölmegy az égbe. 40 Halálra Ítélték, de Ferenc József kegyelmet adott neki, és így börtönbe jutott, azonban Rudolf királyfi születésének örömére amnesztiában részesült. Miért kegyelmezett meg a király neki? Vastag István 79 éves sövényházi, Kutyanyak dűlőbeli gazdától hallottuk (1965), hogy amikor Ferenc József a múlt század ötvenes éveinek legelején járt először Szegeden, híre sem volt még a vasútnak. Visszatérőben fogatán nagy kísérettel Félegyháza felé haladt, amikor Sövényházán a ménesjárás megmozdított csődörei — azt már nem tudta megmondani, hogy ezeket kik zavarták meg — a kocsit majdnem fölborították. Sándor jött betyárjaival a segítségére. Ferenc Jóska embere, aki mellette ült, előkapta a fegyverét, hogy Rúzsa Sándort lelője, a király azonban lefogta a kezét. A betyárok egészen Félegyházáig kísérték Ferenc Jóskát, ahol Rúzsa Sándor elköszönt tőle. Csak annyit kért, hogy legyen gondja mindig a szegény népre. 39 Ezt sokan kétségbe vonják. Szamosújvárott 1876-ban a fegyházat meglátogatván, Rúzsa Sándorral is elbeszélgetett. Emlékeztette a betyárt az amnesztialevélre, amelyet ő vitt el neki. Vita Zs., Jókai Erdélyben. Bukarest 1975,199. 40 Szabó Mátyás gyűjtése. 511
