Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

пак — főleg a fia munkáiból két szobát betöltő képtára volt, melyről a korabeli Szegedi Hírlap is írt. Szegeden az első szökőkutas, kultúráltan kialakított kertet is Krebsz hozta létre. Mint Krebsz Mihály, úgy később — a múlt század harmadik negyedében — Mayer Ferdinánd is tekintélyes helyi vaskereskedőnek számított, aki a — már szóbakerült — „Fekete-ház" tulajdonosa volt. A róla író Ybl Ervin szerint, házának berendezése — a romantikus gót stílusú bútorok — is a tervező építész, Gerster Károly rajzai alapján készültek. Mayer rokona volt — az említett — Rákosi Nándor, akitől családi arcképén (1865) kívül, egyéb tájábrázolásokat is őrzött.

86 Szólanunk kell Zsótér Andorról, a szegedi hajósgazdáról — Mikszáth Kálmán barátjáról —, aki értékes grafikákkal rendelkezett. Ebből a kilencvenes évek elején a városi múzeumnak 42 rajzot ajándékozott, amelyek olasz és német barokk mesterektől származó oltár- és mennyezetképekhez készült vázlatok. Találhatók közöttük tollrajzok, Donnertől, Sambach-tól és Maulbertsch-től.

87 Indokoltnak véljük Bálint Sándornak azt a megállapítását, mely szerint „...nyilvánvaló, hogy ez a művelt polgári környezet ihlette a múlt század legnagyobb hazai gyűjtőinek és bibliofiljainak egyikét, Ráth Györgyöt is, aki itt született és nevelkedett Szegeden."

88 Műkincseiről Radisics Jenő írt 1906-ban, „Az Országos Ráth György Múzeum Kalauza" címen. A XIX. század végén a helyi műgyűjtők közül a földbirtokos Kárász Géza tűnt ki, akinek keze alatt — egy ideig — az örökölt gyűjtemény muzeális méretűvé bővült. Kárász azonban költekező életmódot folytatott, sokat tartózkodott külföldön, így élete vége felé áruba kellett bocsátania műkincseit, amelyet 1890 tavaszán árvereztek el Párizsban. Kovács János szegedi helytörténész 1891-ben megjelent cikkében részletesen foglalkozott Kárász gyűjteményeivel.

86 Ebből — többek között —, a pekingi nyári palotából tulajdonába került kínai vázát, a Lodi-i templomból származó románkori bronz-gyertyatartót és Pollaiuló művének tartott zománcos oltárkeresztet, valamint a gyűjteményében levő régi Sèvres-i porcelánokat emelt ki. Megemlítette, hogy Kárász iparművészeti kuriózumait a külföldi szaklapok is közölték, köztük a párizsi Publication és a német Kunstgewerblatt is írt e magyar gyűjteményről. A múlt század szegedi műgyűjtés történetének fontos dátuma az 189l-es esztendő. Ugyanis ez év áprilisában volt az első nyilvános kiállítás a Szegedi Nőiparegylet gondozásában. Műgyűjtők — Fiuk Ferenc, Lengyel József né, О dry Lehel, Zsótér Andor és mások — képeiből, Kacziány Ödön rendezésével hozták létre a Tisza Szálló nagytermében. Külön érdekességet adott a kiállításnak, hogy a Szegeden vendégeskedő Jókai Mór nyitotta meg.

90 86 írod.: SzH 1862. áprl. 12.; 1863. áprl. 8., áprl. 25.; 1864. őprl. 9.; Ybl Ervin: Egy szegedi műpártoló. Művészettörténeti Értesítő, 1961. 42—44. 87 Lásd: A Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti leltárkönyvének 54 406—55 447. sz. bejegyZCS61Í 88 Bálint S.: i. m. 92. 89 Kovács János: Kárász műkincseiről. SzH 1891. febr. 11., febr. 21. 90 Jókai e kiállításon az alábbi beszédet mondotta (SzN 1891. áprl. 25.) „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Szegedi Nőiparegylet megbízott azzal, hogy a Nőipar javára rendezett képtárlatot nyissam meg. Azt hiszem, hogy nem a véletlen találkozása ez a momentum, hogy a művészet nyújt testvérkezet az iparnak. Más nemzeteknél is, ahol a művészet és az ipar kifejlődött, együtt működik a festő paléta, a szövőszék és a gyalupad. Nálunk magyaroknál még inkább tanácsolva van az együttműködés, ahol hazai ipart csak a nemzeti felfogás, az eredeti motívumnak felhasználása fogja versenyképessé tenni az idegennel. Ezért üdvözlöm ez alkalomból a jelen kiállításon résztvevő művészeket és műpártolókat, ezen kiállítást rendező Nőiparegyletet és különösen a közönséget, melynek pártolása vezeti sikerre és juttatja kívánt célhoz annak kitűnőit. Az ég áldása kísérje együttes törekvésüket." 80