A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

kereskedők, pénzemberek, nemkülönben a vízenjárók, hajósok, borfuvarozók őt választják patrónusul. A párizsi egyetemnek Alexandriai Katalin mellett Miklós püspök a védőszentje. Legendájában ugyanis azt olvashatjuk, hogy három titokban megölt, hordóba gyömöszölt vándordeákot feltámasztott. Ez a mozzanat nyilván szintén közrejátszott, hogy a kereskedők is — legendájának több alkalmas mozzanata: a süllyedő kereskedelmi hajó megmentése, arannyal telt zacskók ajándékozása mellett — az ő oltalma alá helyezték magukat. Ezekben az évszázadokban még jórészt vándorúton, sok veszély között szerezték be portékáikat, közben azonban a haladásra fogékonyabbá válnak, mind szélesebb látókört szereznek. Visszatérve a párizsi egyetemhez, jellemző módon az ügyvédek, törvénytudók, literátusok (clerc) céhe választja védőszentjéül. Ez a mozzanat azért nagyjelentésű, mert a legújabb kutatások szerint a kereskedelem fejlődése és az írásbeliség kibontakozása — jogügyletek, könyvvitel, ügyintézés megrögzítése érdekében — szoros kölcsönhatással van egymásra. Sajnos, a magyar patrocinium-kutatás annyi sürgetés ellenére is, nagyon az elején van. így aztán nehéz megfelelnünk arra, hogy Szent Miklós kultusza milyen körülmények között bukkan fel hazánkban. Vajon a keleti egyház közelsége, illetőleg a keresztes háborúk hazánk földjét is érintő időszaka és élménye lehetővé teszi-e a közvetlen bizánci, illetőleg Bari városából sugárzó átvételt? Vagy esetleg Schreiber és Meisen nézeteit kell elfogadnunk, akik a Kárpátok övezetében a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászoknak, azaz Rajna-vidéki németeknek tulajdonítják Miklós püspök tiszteletének meghonosítását.

22 Vajon a feltűnő módon legelőször éppen városainkban (Esztergom, Székesfehérvár, Nagyszombat, Sárospatak, Selmecbánya, Pozsony stb.) felbukkanó Szent Miklós-templomokat

23 nem olasz és vallon kalmárkolóniák (latini) építették-e? Mindezek még nagyon is tisztázandó kérdések. Szegedet illetőleg annyi máris kétségtelennek látszik, hogy a Szent Miklós apátság a kultusznak egyik legkorábbi hordozója hazánkban. Ez mindenesetre Szeged vízikereskedelmének talán még a XI. században kezdődő régisége mellett tanúskodik. Semmi adatunk nincs Szegeden a magyar középkor bármelyik korai századából idegen népelemekről, később is csak kunokról, akik azonban legföljebb ha marhakereskedelemmel foglalkoznak.

24 Ebből a körülményből viszont biztosra kell venbeckben, Flensburgban és annyi más jelentős kereskedő városban a kalmárok, főleg posztó-, gabona-, borkereskedők, hajósok, törvénytudók, diákok védőszentje. A magunk hazai adatait, szempontjait természetesen Meisen eredményeire építjük, de kiegészítettük a mi magyar középkorunk teljességre nem számító anyagával is. Hisszük, hogy az itt körvonalazott hazai Szent Miklós kép az Árpád-kor gazdasági életét, kereskedelmét és közlekedési viszonyait nagy európai összefüggésekben érzékelteti. 22 Meisen, továbbá könyvének Georg Schreiber tollából származó, egyébként tanulságos előszava sajnos a magyarországi adatokat nem veszi figyelembe, és így hazánkat illetőleg az említett téves, vagy legalábbis egyoldalú eredményekhez jut. Ezt azonban elsősorban a magunk rovására kell írnunk: patrocinium-kutatásunk eléggé elmaradt. 23 íme Rupp Jakab (Magyarország helyrajzi története. I—

III. Pest 1870—76) kiegészítésre váró korai adatai: 1202. Esztergom, „a piac téren." Vö. még Mezey László: Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Arpád-kor végén (a továbbiakban Mezey: Anyanyelvűségünk) 1955, 19. 1211. Nagyszombat. 1244. Székesfehérvár: kisprépostság a Szent Miklós gyolcsosai utcában, ahol nyilván a takácsok, rőföskereskedők éltek. 1255. Ercsi. 1260. Selmecbánya. 1275. Eperjes. 1291. Bács (kolostor). Még XIII. század: Pozsony, Nagyvárad. Megemlíthetjük még, hogy valamennyi középkori, Szent Miklósról nevezett hazai bencés apátság folyó mentén terül el: Madocsa, Ercsi, Babocsa. Egyébként mind később keletkeztek a szegedi apátságnál. 24 Mályusz Elemér: A magyarság és a városi élet a középkorban. Századok 1944. Legújabban Makkai László: A magyar városfejlődés történetének vázlata. A következő összefoglaló műben: Borsos József : Vidéki városaink. Budapest 1961. 33. 204