A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

nünk, hogy Szent Miklósnak szerte Európában virágzó tiszteletét Szeged magyar kereskedőtársadalma közvetlenül, nyilván személyes európai gazdasági kapcsolatainál, utazásainál fogva a kultusz terjedésének még igen korai szakaszában plántálta át a városba. Tiszteletének legjellegzetesebb helyi föltételei adva voltak: vízi közlekedés, a gabona és bor mellett a só-, fa-, kőszállítás, további adataink szerint a későbbi időkben, de még a középkorban maga a patrícius-műveltségű polgárság. Miklós püspök szegedi kultuszának kiváltságos erejét, társadalmi jelentőségét mutatja, hogy a XIV. század elején megtelepedő dominikánusok is őt választják templomuk és kolostoruk védőszentjéül. Népszerűségét a középkor végén énekek is igazolják. Miklós-hagyományunk még a török hódoltság után is újjászületik. A Szent Miklós-apátság szomszédságában egyidejűleg virágzó, Szent György tiszteletére szentelt felsővárosi plébániatemplom Cs. Sebestyén Károly kutatásai szerint a XIII. század elején épült és a bencések kialakult, általánosan elterjedt hazai templomtípusát mutatta: a háromhajós, három félkörös apszisban végződő, lapos tetejű, kéttornyú bazilikáét.

25 Ismeretes, hogy Szent György a középkorban a harcosok, katonák, lovagok védőszentje volt.

26 Könnyen lehetséges tehát, hogy a tiszteletére szentelt plébániatemplom társadalomtörténeti vonatkozásban azt fejezi ki, hogy a szegedi vár Árpád-kori népe itt Felsővároson, a vártól mintegy 5—10 percnyi járásra telepedett meg. Polgárosodása azonban nyilván korán bekövetkezett, hiszen a XIII. században a tiszai közlekedés, marosi sószállítás már virágjában volt. Ez a két felsővárosi egyházi intézmény, főleg az apátság azt is világossá teheti előttünk, miért tükröződik az Árpád-kor liturgikus jellegű művészete a XIII. század fordulójáról származó, Kőbárány helyi néven emlegetett domborművön,

27 továbbá Árpád-kori iparművészetünk egyik legremekebb emlékén, a csorvai tömjénezőn,

28 nemkülönben az 1963. évben megnyílt szegedi lapidáriumnak

29 a székesfehérvári, pécsi románkori műhelyekre is utaló kőfaragásain, amelyek az árvíz (1879) utáni várbontásból kerültek elő. Eddigi ismereteink alapján ugyanis nem volt biztos módunk a feltűnő hasonlóságok összekapcsolására. Most már az is kétségtelennek látszik, hogy a környék több falusi, magas művészi színvonalú románkori műemlékének, illetőleg maradványának, így a kiszombori körkápolná25 Cs. Sebestyén 75. 26 Nem árt a folklórból azt is tudnunk, hogy Szent György vitéz küzd meg archaikus középkori felfogás szerint a sárkánnyal. Ennek karmai közül szabadítja ki a szüzet, a tavaszi természetet és gyermekjátékaink tanúsága szerint elhozza a jó meleget. Lovának díszes szerszámzata miatt választották talán már a középkorban céhük védőszentjüknek a szegedi szíjjártók. Nyilván Szeged nagyjelentőségű középkori lótenyésztése is az ő oltalma alatt állott. Névnapja a kikelet ünnepe, amikor a jószágot évszázadokon át kultikus-mágikus szertartások között hajtották ki a nyári legelőre. 27 Bogyay Tamás: Isten Báránya. Regnum 1940/41. Napjainkban a Dömötör-toronyba falazott dombormű a Város címerébe is belekerült. Az ábrázolás hátteréhez tudnunk kell, hogy a katolikus hit egyik alapdogmájában, a megváltásban, a középkor derekáig, nagyjából a kolduló rendek elterjedéséig a triumphalis mozzanatot érezték döntőnek: Krisztus diadalát a sátánon, a halálon. A középkor első felének reprezentáns vallási jelképe tehát nem a feszület, hanem az égi dicsőségben trónoló Krisztus király, akit a templomok gazdagon kiképzett kapubejárata fölött sokszor ábrázoltak az Isten Báránya szimbólummal. 28 Entz Géza: A Szeged-csorvai bronz tömjénező. Művészettörténeti Értesítő 1957. Megállapítja, hogy a tömjénező valószínűleg központi királyi műhelyből származik, ahol még elevenen élnek a nomád bronzművesség technikai és formai hagyományai. Ez a műhely természetesen már ismerte és magáévá tette a szakrális iparművészet egykorú román szellemét, így aztán az egyházi kultusz szükségleteit is magas színvonalon tudta kielégíteni. 29 Entz Géza: Kőtár. Móra Ferenc Múzeum, Szeged. 1965. Bálint Sándor: Elkészült a szegedi kőtár. Dél-Magyarország 1963. júl. 23. 205