A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Tóth Ferenc: Rudnay Gyula festőiskolája Makón

mosolyogva hárították el: - minek az?"

G6 Különösen szembetűnő a változás, ha húsz év előtti állapotokhoz mérjük a fejlődést. 1907-ben Makóra költöző Espersit a következőkben jellemzi itteni első benyomásait: „Jól emlékszem, hogy mielőtt az első képkiállítást - Tornyai Jánosét - a megyeháza nagytermében megrendeztem, alig volt Makón lakás, ahol egy-egy eredeti festmény, vagy szignált rézkarc függött volna. Művészetről, képről, szoborról csak elvétve beszéltek, annál kevésbé vettek s íme alig telt el másfél évtized, nagyon sok helyen a művészi kép már lelki szükségletté vált, a középosztály lakásainak falát már sok helyütt díszíti elfogadható, művészi értékű kép, vagy a vitrinekben ott állanak iparművészi értékű porcelánok, régi üvegek, csipkék és egyéb dísztárgyak. Sajnos ezt a lelki szükségletet a kisgazdatársadalom módosabb házaiban még ezideig nem sikerült beplántálni, de idővel, ha a kulturális szint emelkedik s ha a szellemi és művészi igényeket sikerül beléjük nevelni, e téren is jelentős javulás remélhető."

67 A makói művésztelep mozgatója, szervezője, motorja mindössze néhány ember volt, de a makói közönség megértette ennek kulturális jelentőségét, és egy széles körű társadalmi összefogás eredményeképpen egy erős bázis jön létre, amelyre évről-évre lehet építeni. Az által, hogy a növendékeket két esztendőn át étkeztetés - sőt néhány esetben kvártélyozás - céljából egyes családokhoz beosztják, évente több száz makói lakos kerül közvetlen eleven kapcsolatba a művészeti élettel. Az embereknek véleményük lesz az egyes alkotásokról és művészekről, tetszésüket, vagy nem tetszésüket nyilvánítják, és rájönnek arra, hogy „. . . a lakás szépségét nemcsak a szolid szép bútor, hanem a kép és a szobor is nemcsak emeli, hanem a megszerzett műtárgy szépsége az emberben aesthetikai érzéseket, meglátásokat ébreszt és hogy az élet teljességéhez, szépségéhez ez is szükséges."

68 Érdemes foglalkozás és társadalmi hovatartozás szerint megnézni, kik voltak Makón azok, akik áldozatkészségükkel segítették fenntartani a makói művésztelepet. Dr. Adler Arthur ügyvéd, Adorján Ernő szállító, dr. Bánffy József főügyész, dr. Bán Zsigmond főügyész, Balogh István gyógyszerész, Bezdán József püspöki helynök, Bíró János szabó, Bíró Ferenc gazdálkodó, Breuer Zoltán gyógyszerész, Bucskó Gyula fényképész, Barta Lajos ve^idéglős, Bödő Gyula sertéskereskedő, Diósszilágyi János gazdálkodó, dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos, dr. Dózsa Ferenc ügyvéd, dr. Dózsa Simon ügyvéd, dr. Demkó Pál kir. közjegyző, Dr. Dózsa Imre tkpénztári igazgató, dr. Daróczi Mátyás ügyvéd, Dán János szabó, Fóris László tanító, Földesi Ferenc tkpénztári igazgató, dr. Fehér Mór ügyvéd, Gorcsa Péter v. főjegyző, Gulácsy János gépraktáros, Gál Samu vezérigazgató, Gerzanics János birtokos, dr. Galamb Sándor ügyvéd, dr. Galambos Emil ügyvéd, Gellért gőzmalom, Grossz József fakereskedő, Götter Imre igazgató, Husztik Lajos földbirtokos, dr. Holler György ügyvéd, dr. Istók Barnabás megyei főorvos, Iritz Miksa szesznagykereskedő, Iritz Nándor terménykereskedő, dr. Joó Imre orvos, dr. Kiss Károly ügyvéd, Kucses Imre asztalos, Kucses Károly gépraktáros, Kiss Károly temetk. vállalkozó, Károlyi Mihály festékkereskedő, Király Lajos kereskedő, dr. Könyves-Kolonics József ügyvéd, Korona szálloda, Kovács Antal nyomdatulajdonos, Kesztner Zoltán villanytelepi igazgató, Körmendy Elemér igazgató, Lugosi Ferenc vendéglős, K. Nagy Károly gazdálkodó, Dr. Nagy Béla, kir. közjegyző, Návay 66 MFrU naptára 1927. 84. lap. 67 Espersit János művészetpártolás Makón. Marosvidék 1928. december 25. 68 Espersit János művészetpártolás a vidéken. MFrU naptára 1927. 84. 216