A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe

A fentnevezett városok példájára minden egyes művész évente legalább 4000 korona tiszteletdíjban részesüljön, amelynek ellenértékeként a művészek kötelesek egy művésziskolát fenntartani, amelyben minden egyes művész hetenként egy-két félnapot tanít. Egy ilyen muvésziskola olyan kiváló művész vezetése alatt, amilyen pl. a mi Károlyi Lajosunk, nagyszerűen alkalmas volna arra, hogy a nagyon is elvadult lelkeket megértő, szociális gondolkodású és lelkes emberré alakítsa át, akikre a leendő szociális állam nyugodtan támaszkodhat.

2 Ez a szép program, amely minden eddigi tervezetnél kidolgozottabb volt, a Tanácsköztársaság bukása miatt nem valósulhatott meg. De a Szegedi Művésztelep több mint két évtizeden át húzódó ügye

3 végül is 1926 nyarán - Rudnay Gyula nevéhez kötődve - testet öltött. Az újabb ösztönzést a szomszédos Makó adta, amely képzőművészeti szempontból 1925 nyarán megelőzte Szegedet - az ország akkori második városát -, mert előbb biztosított helyet Rudnay Gyula Képzőművészeti Főiskolán tanuló festőnövendékeinek, hogy vakációjuk alatt ott dolgozhassanak. Ezért a Dél-Magyarország című helyi napilap jogosan támadta a Tisza-parti város tanácsát, hogy „. . . hetvenkétezer holdja van és mégis elzárkózik mindenféle művésztelep eszméje elől azzal, hogy nincs pénze."

4 Példaképül állította a kisbirtokos Makót, amely méltán sorakozik a művésztelepekkel rendelkező Nagybánya, Szolnok és Kecskemét mellé. Rudnay első makói művésztelepének vezetője Weisz Emilió (Vén Emil) festőművész volt. A tagok sorába tizenhatan, név szerint: Barcsay Jenő, Bencző Ilona, Bertis Blanka, Chôma József, G. Csengery Ibolya, Darvas László, Istokovits Kálmán, Kemény Éva, Kollár József, Misztrik Ernő, Nagy Zoltán, Patay Éva, Varga Béla, Vimbláti Pál, Wicsics Margit és Wohl Zoltán tartoztak. Jónéhányan tehát azok, akiknek nevével egy évvel később, 1926 nyarán, a szegedi művésztelep résztvevői között találkozunk.

5 A növendékeit Makón meglátogató Rudnay Gyula szerint „. . . az iskola célja, a sokszor emlegetett kultúra, a művészet elhelyeződése a társadalom minél szélesebb rétegeiben olyan cél, amelyért érdemes küzdeni."

6 De emellett annak a véleményének is hangot adott, hogy a divatba hozott modernizmusok eltévelyedéseivel szemben, a magyar művészetnek a jövőben igen nagy feladata van, melynek révén az európai kultúrát tisztultabb, szebb világba vezetheti. A helyi újságokból kitűnik, hogy Makó, Szeged és Hódmezővásárhely képzőművészeti kapcsolatai ez időben szorosan összefüggnek. Ugyanis 1926 tavaszán, a Vásárhelyen együtt kiállító Tornyai János, Rudnay Gyula, Endre Béla, Kallós Ede és Pásztor János megalakították a Hódmezővásárhelyi Művészek Társaságát, amely „. . . céljául tűzte ki a tömörülést, a művészetnek a fővárosi vezetéstől független decentralizációját és azt, hogy Vásárhely, mint Nagybánya, 2 A kultúra demokratizálódása Szegeden. A Szellemi Munkások Szakszervezetének javaslatai. Szegedi Napló (továbbiakban SzN) 1919. márc. 7.; Dél-Magyarország (továbbiakban: Dm) 1919. márc. 7. 3 Gaál Endre: Miért nincs Szegeden művésztelep? SzN 1919. márc. 9. 4 Művésztelep létesül Makón. Rudnay Gyula lesz a telep vezetője. Dm 1925. jún. 17. Rudnay makói művésztelepével részletesen Tóth Ferenc jelen Évkönyvben közölt dolgozata foglalkozik. 5 Tizenhat festőművész növendék dolgozik Makón. Makói Friss Üjság (továbbiakban: MFrU) 1925. júl. 16. A makói művészeti élet 1925—1927 közötti történetére, különös tekintettel a Rudnay-iskola szereplésére lásd: Péter László bibliográfiai összeállítását. = Makói Múzeumi Baráti Kör Értesítője, 1965. 2. sz. 30—36. 1. 6 „A magyar művészet vezetheti az európai kultúrát szebb világba". Rudnay festőművész nyilatkozata a magyar művészet feladatáról. A makói művésztelep hivatása. MFrU 1925. júl. 19. 190