Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Horváth Ciprián - Merva Szabina - Tomka Péter: Oroszvár (Rusovce, Sl.) 10-11. századi temetője
HORVÁTH CIPRIÁN - MERVA SZABINA - TOMKA PÉTER OROSZVÁR (RUSOVCE, SL.) 10-11. SZÁZADI TEMETŐJE BEVEZETÉS A Duna jobb partján - a mai Szlovákia területén - fekvő település egykori határának DNy-i részén. 1890 tavaszán, szántás közben emberi csontokat vetett a felszínre az eke. A helyszínre a Moson Megyei Történelmi és Régészeti Egylet megbízásából 1890. május 09-én a Mosonmagyaróvári Múzeum igazgatója, Sőtér Ágost szállt ki, s egyetlen nap alatt 27 sírt tárt fel, melyről 1898-ban kissé szűkszavú közleményben be is számolt.1 A feltárást 1903. július 20. és 26-a között folytatta Sőtér, mikor ős- és római kori sírok mellett több Árpád-kori sírt bontottak ki. Sőtér 1905. évi halálát követően a temető csak 1938-ban került újra a kutatás figyelmébe, mikor Fettich Nándor utazott a helyszínre, s egy földmunka során megtalált sírt mentett meg, másik két temetkezéssel együtt. Az ásatás - immár tervszerűen - 1942-ben folytatódott, mikor az Országos Magyar Történeti Múzeum és a Teleki Pál Történettudományi Intézet közös programjának keretében, a dunántúli múzeumok Árpád-kori régészeti leletanyagának kataszter jellegű feldolgozási munkálataihoz kapcsolódva, Bottyán Árpád és Nemeskéri János vezetésével zajlott kutatás. Céljuk a Sőtér-féle ásatások hitelesítése, illetve újabb sírok feltárása volt. A két ásatási évad folyamán összesen 79 sír került elő, ebből 69 temetkezést kelteztek a kora Árpádkorra, 1 vas-, 9 pedig bronzkori volt. 1968-tól kezdődően a Szlovák Nemzeti Múzeum feltárásának keretében bronz-, vas- és római kori sírok és települési objektumok mellett kora Árpádkori sírokat is dokumentáltak, Magda Pichlerová vezetésével. Ez utóbbi temetőrészlet feldolgozása nem szerepel tanulmányunkban. A TEMETŐ KITERJEDÉSE A temető topográfiai helyzetét tekintve a Győrt és Pozsonyt összekötő országúitól DNy-ra húzódó dombvonulaton helyezkedett el, melyet a vasút vonala határolt. A feltárási beszámolók alapján kiterjedésének határa egyfelől a sínpár környékén lehetett, mert a vasúti töltésen túl, DNy-i irányban már nem kerültek elő sírok. Nem tudni azonban, hogy a vasúti töltés irányában pontosan hol húzódott a határa, s esetlegesen a vasút építése során kerültek-e elő sírok? A temetőtől ENy-i irányban, egészen az egykori Strohmayer/Schneemayer-féle birtokig az 1 SŐTÉR 1898. 375
