Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

Két kard között A Partium és Várad sorsa Az önálló erdélyi fejedelemség megalakulása változásokat hozott Bihar megye életébe. Határvidékké lett. Nyugat felől a török fenyegette, keleten Erdéllyel volt szomszédos. Ebben az új helyzetben új feladatok hárultak a megyére.

3 Az új földrajzi alakulás felvetette annak problémáját, hogy a megye hova csatlakozzon a két király közül. A nemesség politikai állásfoglalására nagy hatással volt annak felismerése, hogy Ferdinánd nem képes őket hathatósan megvédelmezni. Ez Gyula vára elesésével bizonyosodott be. Nem volt közömbös Gyula hovatartozása, ugyanis, míg Ferdinánd kezén volt, addig biztosítottnak látszott Bihar védelme is. Török kézre kerülése után várható volt Bihar megye hódoltatása, természetesen ennek jelentőségét a németpártiak is látták, mégsem tudták Gyulát megvédeni a törökkel szemben. Gyula szerepét ekkor Várad vette át. Az 1557. évi ostrom után Várad az erdélyiek kezébe került. A viszonyok azonban nem tudtak állandósulni. Ennek okai a magyar államegység helyreállítását célzó törekvések, a porta hódoltató kísérletei és az erdélyi fejedelemség joghatóságának kiterjesztésére irányuló törekvések voltak. Mégis némiképpen rendeződött a helyzet a speyeri szerződéssel. Ezzel az Erdély „érdekkörébe utalt országrészek szorosabb kapcsolata a most már anyaországnak tekintett Erdéllyel a 1. Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen é. n. és Dankó Imre: A körösköz-bihari hajdúság. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8—9. Gyula, 1959. 2. Mezősi Károly: Bihar megye a török uralom megszűnése idejében 1692. Budapest, 1943. — munkájához mellékelt térképen Harsányt román nyelvű községnek tünteti fel, megjegyezvén, hogy a térkép adatait az 1773-as összeírás nyomán állította össze (Lexicon locorum populosorum Bp. 1920. 65. (Ez az adat téves. Körösnagyharsány nemcsak az egész középkoron, hanem az újkoron át napjainkig magyar lakosságú volt, amint erről a fennmaradt földesúri, állami összeírások és egyházi anyakönyvek is tanúskodnak. — Az apró hajdúváros elnevezésre lásd: Török—magyarkori Allamokmánytár III. 193. I. Rákóczi György levele: 1643. II. 23. „Most már a mely birodalmunkbeli apró hajdú városok hódoltak, azokat sarczoltatják, summájokon feljül annyit imponálnak reájok mézet, vajat és egyebet. — O. L. 1715. Orsz. összeírás. Szalonta összeírása. A bihariak a szabolcsi hajdúvárosokat megkülönböztetésül „külső hajdúvárosoknak" is nevezték. Csáky család kassai levt. O. L. Fasc. 329. nr. 6. 3. Sok tekintetben hasonló volt a helyzete Szolnok-Dobokával. Vö.: Jakó Zsigmond: Belső Szolnok-Doboka megye magyarsága az új korban. Szolnok-Doboka megye magyarsága. Szerk. Szabó T. Attila Dés—Kolozsvár, 1944. 72.