Nagy Gyula: Adatok Doboz gabonatermesztéséhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 7. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1959)

cseréltek. Aprólyukú rostát tettek bele. Az egészet újra átrostálták. De a szemet már a ponyvára eresztették. A garatba ekkor nyeles félvékással öntögették. A ponyváról iazután vékával felmérték és zsákokba öntötték. Idősebb emberek közül voltak olyanok, akik a rostálásból éltek. Szérűrőlszérűre mentek. Sokszor hívták is őket. Mindig a nyomtató adta a hajtóerőt. A rostás egy kis zsámlin állva, egy pálcikával kotorászta a gabonát, hogy egyformán menjen a gépbe. A rostás természetben kapta meg a rostálás díját. Minden 40. véka az övé lett. Egy nap 1 köböl búzát is meg tudott keresni. Voltak olyanok is, akik részéből kiadták a rostát szegényebb embernek. 5. Cséplés járgánnyal; buzatósmagánjáró és robbanómotorral hajtott cséplővel Dobozon csak Domokos Imrének volt járgánya. 1899-ben újonnan vette. Két lóval húzatta. A járgány dobja (cséplőszekrénye) kisméretű volt. Dobsíu helyett' vasfogak voltak benne. Az verte ki a gabonát. A kicsépelt gabonát éppenúgy meg kellett rostálni, mint a nyomtatottat. Csak magának csépelt. Miután csak 8 hold földje volt, nem volt kifizető. Pár évig használta, azután eladta. Az 1910-es években Sarkadi András ezermesternek volt az első huzatos gépje. Ezenkívül még 3 huzatos gép volt a faluban. 4—6 lóval húzatták. Szalmával fűtötték. Dobjaikban már dobsín volt. Társaságban csépeltek. A teljes banda 24 főből állott. Tagjai: 1 gépészi, 1 fűtő, 2 etető, 2 kévevágó, 1 első ember, X zsákos, 4 asztagois, 4 rudashordó, 2 rudascsináló, 2 szalmakazalrakó, és 4 polyvarakó. Ezeket a huzatos gépeket nem alakították át magánjáró gépekké. Az első világháború után kerültek el a faluból. A faluban magánjárógépje először Hegyi Gábornak volt az 1920-as évek körül. Használtan vette. 1949-ig Dobozon mindössze 6 magánjárógép volt. Az első traktor a faluban 1948-ban csépelt. 1951 óta csak a gépállomás traktorjai csépelnek YI. A kalászokból kiválasztott gabona s takarmány elraktározása 1. A gabona elraktározása A nyomtatás idején a malomba csak tiszta, mosott búzát lehetett vinni. Ezért mindenki nyomtatás után a jó időben megmosta gabonáját. Az Ásott-Körösre vitték. Szapulódézsát, káposztásdézsát, dézsát vittek magukkal. A víz szélére tették.. Beleöntötték a búzát. Addig mertek rá vizet, míg bő lé nem jállt rajta. Az aszszonyok kézzel megkeverték. Féiredűtötték a dézsát s egy vesszőkosarat tettek elébe. A vizet leengedték. Egy, vagy több léből addig mosták, míg tiszta nem lett. A búzát a vesszőkosárral kiszedték. Egy nagy kasba a hátalóriihát beletették